Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
100 arról kellene beszélni, hogy rákényszerítjük a pedagógustársadalmat arra, hogy új tantervek et írjanak, de ha akarják , tehát meg akarják változtatni a helyi tanterveiket, amelyek alapján tanítanak, akkor ezt az átdolgozott pedagógiai dokumentumot a fenntartóikkal, jórészt az önkormányzataikkal kell jóváhagyatni. Ez azt jelenti, hogy azt a merev szabályozást, amely megmondja évfolyamra, tantárgyra, tanóraszámra bontva, hogy mikor mit kell tanítani, oldani kívánjuk. Az én eszményem nem egy olyan oktatási rendszer, amelyben a miniszteri székben ülök, ránézek az órámra, és akkor azt mondom, no, ha t izenegy óra van, akkor az ikszedik gimnáziumi osztályban most éppen II. Józsefnél tart mindenki, ha történelemóra van, szerte az országban, és akkor elégedetten eltölthetek egy másik órát, mert most már tudom, hogy most kicsöngetnek, utána pedig milyen tém a jön magyarórán. Ez így nem megy, kérem szépen! Ezek az egydimenziós, unilineáris oktatási rendszerek pont az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére alkalmatlanok, arra alkalmatlanok, hogy a lemorzsolódás jelentős részét kezelni tudják. Tehát ezen is változt atni kívánunk. Harmadrészt a pedagógusok kötelező óraszámát változtatnánk meg, vagyis helyesebben szólva nem léptetnénk életbe azt a kötelező óraszámemelést, amelyet a korábbi kormány elhatározott, és ezáltal visszaállítjuk a tanítók, általános iskolai és középiskolai tanárok oktatásánál a 21, illetve 20 órás kötelező óraszámot. A kormány, az új kormány, a szociáldemokrataszabad demokrata kormány történelmi léptékű változásra, váltásra szánta el magát, amikor több évtizedes lemaradást és hiányt pótolva 50 százalékkal átlagban, még efölött is valamivel, megemelte a tanárok alapbérét. (17.30) Nem kívánjuk azt, hogy ez a béremelés, amit az egyik kezével nyújt a kormány, a másik kezével visszavonjon, visszavegyen ebből a béremelésből akár a kötelező óraszámok e melésével, akár leépítési kötelezettségekkel vagy bármi más trükkel, vagy akár azzal, hogy mondjuk, az önkormányzatokra hárítja vagy az iskolafenntartókra, hogy ezt a pluszt biztosítsák valamilyen részben, valamilyen arányban a béremelésnél. Ezt a kormány magára vállalta, megteszi. Ez egy világos és egyértelmű gesztus. Ez az első lépés azon a téren, hogy a pedagógusok emberhez méltó körülmények között élhessenek. Ha valaki fiatalon dönteni kíván arról, hogy pedagógus kíváne lenni majd a felnőtt életében, a kkor ez egyben ne a szegénység választását jelentse annak a fiatalnak. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Jövőre szeretnénk egyébként - 2003 szeptemberétől - áttekinteni és rendezni a pótlékok és a minőségi keresetkiegé szítés rendszerét, amiről egyébként majd korábban kell megállapodni, hiszen a következő év költségvetésében ennek már valamilyen módon szerepet kell szánni. Ebben is az Országos Köznevelési Tanácsnak jelentős szerepe lesz, hogy ez milyen módon és milyen te rületeken jelentsen változást a lehetséges anyagi keretfeltételek között. Negyedrészt pedig a tanévkezdés rendjéről beszélnék, hiszen ez az utóbbi időben állandóan változott és problémát okozott, most pedig a kettős tanévkezdés, mármint a lehetséges válasz tás augusztus 29e, illetve szeptember 2a között nagyon sok család helyzetét nehezítette, hiszen a gyerekek különböző iskolákba jártak, így nem lehetett tudni, hogy mikor végződik a szünidő. Ezért egy általánosabb megoldást választottunk, egy olyan megold ást, amely egységesen minden évben szeptember első munkanapján kezdené az iskolaévet, és június második hetének utolsó munkanapján fejezné be. Erről miniszteri rendeletet még nem adtunk ki, hiszen a törvényt kell megváltoztatni ahhoz, hogy a már kiadott mi niszteri rendeletet változtatni lehessen ennek értelemben. De ez valóban felvet egy mélyebb kérdést, amely fel szokott merülni - több is. Az egyik a szünidők kérdése, tehát az évközi szünetek kérdése. Ez egy rendkívül fontos dolog, hiszen az a fajta hajtás és - hogy mondjam - a követelmények átadásának az a kényszere, az a teljesítménykényszer, ami az iskolákban van, azt idézheti elő, hogy az őszi szünet ezáltal csökken. Ezt mindenképpen el kellene kerülni, hiszen miniszterként az egyik legfontosabb célkitű zésem az, hogy a tanulók
