Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak

2002. július 9 (15. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz):

965 Tisztelt Ház! Köszönöm a meghallgatást.

(Taps.) ELNÖK (Harrach Péter)

: Megadom a szót az államtitkár úrnak.

(Dr. Hiller István mikrofonja nem működik. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Hangot!) Nem én ad

om a hangot. (Rövid szünet.) Elfáradt a

berendezés a késői órán - kap egy mikrofont. (Megtörténik.) (21.50) DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár

: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány nevében méltányosnak és helyesnek

íté

lem a gondolatait és a vélekedését, és Donáth György emlékét és tevékenységét illesse főhajtás.

(Taps. - Dr. Horváth János: Köszönöm.) ELNÖK (Harrach Péter)

: Köszönöm szépen. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett még Kékkői Zoltán képviselő úr,

"Emléke

ztető a legkiszolgáltatottabbaknak tett választási ígéretek megtartására" címmel. A képviselő

úré a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz)

: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon a ominózus

miniszterelnöki választási vitán az akko

r még miniszterelnökjelölt úr a szükséget szenvedő magyar

vidék illusztrálására elsőként az Ormánságot említette, mint olyan hátrányos kistérséget, amely

kiemelt segítségre szorul. Ugyanebben a választási kampányban az MSZP megyei pártelnöke, aki ma

a Nem

zeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára, az Ormánság mindegyik

önkormányzatának egymillió forintos rendkívüli támogatást ígért. Nos, mind az ormánsági emberek, mind én, az Ormánság országgyűlési képviselője, emlékszünk

ezekre az ígé

retekre. Ezért most a legszegényebb kistérségeken belül is a legkiszolgáltatottabbakra,

ezek mostani gondjaira hívom fel a kormány figyelmét. Választókörzetembe tartozik az Ormánság, az ország egyik leghátrányosabb helyzetben levő

kistérsége. Az ottani gaz

dasági, társadalmi, szociális gondok közül különösen szembetűnő a térség

településein lakó cigányság többszörösen hátrányos helyzete. Sok településen magas a cigány

emberek száma, több helyen csaknem eléri a száz százalékot. Közéjük tartozik a négyszáz

lél

ekszámú Gilvánfa. Ennek a településnek a szorító gondjaira szeretném a figyelmüket felhívni, és a

megoldáshoz megértő támogatásukat kérni. Gilvánfa település önhibáján kívül vált az ország egyik leghátrányosabb helyzetű településévé.

Felemelkedése külső se

gítség nélkül megoldhatatlan feladat. Mint sok helyen másutt, itt is egyszerre

kellene csökkenteni a magas, 80 százalékot meghaladó munkanélküliségi arányt, keresethez juttatni a

munkaképes embereket, egyidejűleg megszervezni a szorító szociális terheik cs

ökkentését, a

megélhetés minimális feltételeinek biztosítását. Pontosan ismerem Gilvánfa helyzetét. Tudom, hosszú távra szóló megoldást itt sem tudnánk

találni a kulturális, műveltségi viszonyok jelentős javítása nélkül. Mindenki tisztában van azzal, hogy

a nyomor mélységéből a felszínre vezető út első lépcsőfoka a tanulás. Mindenekelőtt tehát ezt az első

lépcsőfokot szükséges biztosítani, mert enélkül reménytelen minden más kezdeményezés. Tudok

róla, hogy a szülők egyszerűen nem képesek megvásárolni példáu

l gyermekeik tankönyveit,

tanszereit. Ez a hiány eleve lehetetlenné teszi hátrányuk csökkentését. Küszöbön a 20022003as tanév. Ezért fordult segélykiáltással Gilvánfa polgármestere általam a

parlamenthez, hogy találjunk valamilyen soron kívüli megoldást

a településen élő 79 iskolás

gyermek tankönyvcsomagjának megvásárlásához. Mind a szülők, mind az önkormányzat képtelen

ezt a feladatot megoldani. Az itt élő gyermekek ingyenes tankönyvellátását már a 20022003as tanévben célszerű lenne megvalósítani az Or

szággyűlés ösztönzése nyomán. Erre talán fedezetet