Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZABADOS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
945 vannak, akik részesei voltak az előző diktatórikus rendszernek, és ez a lelkiismeret most kezd feltámadni . Állítólag önök szerint is '90 óta demokráciát élünk, és szeretnének megszabadulni attól a lelki tehertől, amit az a szellemiség okoz, amit önök visznek a maguk hátán, a lelkük mélyén, hiszen önök azt a szellemi örökséget, erkölcsöt képviselik, mint Nagy Imre gyilkosai, és csak akkor tudnak megszabadulni ettől, ha az önök előterjesztése törvényben deklarálódik. Igazából Szabados Tamás úr, aki megemlítette, hogy mi nem tiszteljük Nagy Imrét; hát azok nem tisztelik Nagy Imrét, akik megölték és akik annak az örökösei, akik 34 éven keresztül nem tanítottak az iskolában valós történelmet, 34 éven keresztül az egész országot félrevezették, hogy '56 ellenforradalom volt és nem szabadságharc. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach P éter) : Szabados Tamás szocialista képviselő következik. (20.20) SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Köszönöm szépen. Megkérdezte Kosztolányi úr, hogy hol voltunk június 16án. Azért hadd mondjam el, hogy vagyunk ebben a patkóban néhá nyan, akik ott voltunk június 16án abból a 300 ezer emberből azon a téren! Ott voltunk azon a téren, és úgy, ahogy önök nem hajlandók, és nincs önökben meg a legalapvetőbb emberi empátia mások iránt, én bevallom önnek, hogy nekem ez egy katarzis volt, az a fajta katarzis, amit 10 millió magyar ember közül szerint akkor 8 millióan átéltünk. Én átéltem. S akik a reformkörökben részt vettünk '88tól, nem érezzük, hogy kisebb szerepet játszottunk a rendszerváltozásban, mint azok, akik ma színt váltottak rózsas zínről sárgára, narancssárgára, és ettől ők keresztények lettek, keresztényibbek lettek a római pápánál. Én soha nem szoktam megkérdezni fideszes képviselőtársaimtól vagy az ellenkező oldaltól, hogy hogyan érez. Úgy érez mindenki, ahogy valóban érez; a lel kiismerete előtt nem tud megállni. Én is úgy érzek, ahogy érzek. De tessék azért abba belegondolni: ha önök állandóan azt kérik ettől az oldaltól számon, hogy mikor leszünk szociáldemokraták, biztosak önök, valamennyien abban, hogy a Fideszben ülő kedves k épviselőtársaink valóban igazi kereszténydemokraták? Mert ha azok lennének, akkor lenne annyi empátiájuk, hogy Nagy Imre neve ezen az oldalon valóban - és ebben igazuk van, ezt ki kell mondani - egy olyan görcsoldó, egy olyan lelkiismeretfelrázó személy, akit mi most azért javasolunk Magyarország egyik legnagyobb díjának névhordozójaként, mert önök nem voltak erre hajlandók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagy Imrét önök el akarják felejteni. Köszönöm szépen. (Taps a korm ánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer kérném az időkeret betartását. Hadd osszam meg önökkel azt a gyanúmat, hogy talán azért megyünk túl mindig az időn, mert nem a témáról beszélünk. Térjünk vissza az eredeti témára, a Nagy Imredíjra! Horváth János következik, a Fideszfrakcióból. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabados Tamás képviselő úr, az előbb elmondtam képviselőtársakat, akikkel jó beszélgetéseket folytathatok időként, amit önnek is megköszönök. Tanár úr, képviselő úr, nagyon kérem, ne mondja azt, hogy mi nem tiszteltjük és nem becsüljük Nagy Imrét; többes számban és ide nézve azt mondja, önök. Kérem szépen, tévedni tetszik. Tévedni teszik képviselő úr, amikor azt mondja, hogy mi nem tiszteljük és nem szeretjük Nagy Imrét. Tévedni tetszik, képviselő úr és tanár úr! Elmondanám ezerszer, de nem illik.
