Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP):
932 Azt gondolom, ez a díj Nagy Imréről szól, ezt önök is érzik, ezért próbálnak - már elnézést kérek a szóért - nem a tárgyról beszélni, nem arról a tárgyról, hogy ezt a kitüntetést önök megszavazzák vagy sem. Történelmi távlatokba itt most nem akarok belemenni, de minden képpen az az utalás, ami itt elhangzott Ferenc Józsefről, azt gondolom, egy nagyon fontos utalás volt. Pontosan arról volt szó, hogy a magyar történelemnek a modernizációt tekintve az egyik legszerencsésebb korszaka volt 1867 és 1914 között, ami úgy valósu lhatott meg, hogy sajnos voltak az aradi vértanúk, akikre a nemzet emlékezett, ugyanakkor túl tudott lépni a gyászon, és el tudott jutni odáig, hogy a '4849es szabadságharc eszménye nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy a nemzet összefog, és megköti azok at a szükséges kompromisszumokat, amelyeket megkötött, és amikor elérkezik a szabadság ideje, akkor mindannyian örülünk neki. Az, hogy melyik oldalon van több vagy kevesebb érték, ez természetesen egyszer erkölcsi kérdés, ebben, azt gondolom, mindannyian s aját lelkiismeretünket kell hogy kövessük. Én azt gondolom, hogy ezen az oldalon van annyi érték, mint a másik oldalon - további összehasonlítást nem teszek , azonkívül pedig egy politikai kérdés, természetesen a választók is döntenek arról, hogy éppen me lyik oldal értékeit becsülik többre. Ebben az értelemben pedig történt egy politikai döntés. Azt gondolom, remélem, biztos vagyok benne, hogy ezt a díjat mi meg fogjuk szavazni, a parlament többsége meg fogja szavazni, önöknek lenne jó, hogyha önök is megs zavaznák, mert ebben az esetben, ha jövőre vagy jövő után érdemes emberek fogják megkapni ezt a kitüntetést, akkor ez az önök érdeme is lesz. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Kosztolányi Dénesnek, a Fidesz ké pviselőjének. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szabó képviselő úr és Hegyi Gyula képviselő urak azt mondják, hogy ők nem értik, hogy miért mondjuk azt, hogy önök ki szeretnék sajátítani '56ot, és e mögé a törvénymódosítás mögé bú jva szeretnének olyan eszméket a maguk oldalán felmutatni, amelyek ott nem léteznek. A módosítás 4/A. § (1) bekezdése azt mondja: "A Magyar Köztársaság a hazafias helytállásukkal példát mutató..." - kérem szépen, a magyar kommunisták soha nem voltak olyano k, akik hazafias helytállásukkal példát mutattak volna, Nagy Imre november 4e után egyedül igen. A második fordulat: "a magyar függetlenséget szolgáló" - a magyar kommunisták soha nem szolgálták a magyar függetlenséget, azt elveszejteni akarták - november 4én Nagy Imre egyedül talán nem. További érdem a kitüntetéshez: társadalmi párbeszéd, társadalmi béke megteremtése - a magyar kommunisták soha nem törekedtek társadalmi párbeszédre, és a társadalmi békét nem megteremtették, hanem diktatúrát hoztak létre. A nemzet egységének megvalósítása szintén nem volt az internacionalista kommunista párt célkitűzései között, és az meg teljesen cinikus, hogy olyanok kaphatják ezt a Nagy Imreérdemrendet, akik a békés rendszerváltás megteremtésében közreműködtek. Mi köze van ehhez Nagy Imrének? Nagy Imre november 4e embere, maradjon is '56. november 4ének az embere. Nagy Imrét Kádár János kommunista gyilkosaival együtt kivégeztette. Hát vegyék már ezt önök tudomásul, és ne próbálják érdemrenddel jutalmazni azokat, akik nem harcoltak az ellen, hogy ez a gyilkos rendszer további harminchárom vagy negyvennégy évig még itt Magyarországot tönkretegye, önökkel együtt! (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Földesi Zoltán képviselő úr következik, az MSZPfrakcióból . FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP) :
