Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
919 Olyanok nem szavazzák meg ezt a törvényt vagy nem kívánták megszavazni ezt a törvényjavaslatot, akik Nagy Imre életútjáról semmit vagy alig tudn ak; olyanok, akik verbálisan azonosultak sokszor Nagy Imre emlékével, általában október 23ai ünnepségek alkalmával, de egyetlen alkalommal nem azonosultak szellemével, a nemzeti megbékélés gondolatával, sokszor itt a parlamentben sem, napjainkban meg külö nösen nem. Mi a szocialista frakció részéről megbékélésre hívjuk önöket, ennek a kitüntetésnek az alapítása okán is. Hiszen ez a kitüntetés nem másról szól és nem másokról szól és csak azoknak adományozható, akik a Magyar Köztársaság érdekében hazafias hel ytállásukkal példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló módon, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében fejtettek ki tevékenységet. Uraim! Ez bárki lehet. Legyen péld amutató személyiség, legyen olyan, aki ezen az oldalon vagy a másik oldalon ül, vagy oda kötődik, vagy ide kötődik, ehhez az oldalhoz, de ezért tegyen. És mi együtt annak érdekében tehetünk a legtöbbet, ha ezt a törvényjavaslatot támogatjuk, és lehetővé te sszük, hogy a tiszta nemzeti megbékélés jegyében együttműködjünk abban, hogy arra méltó személyek ehhez az érdemrendhez jussanak. Ehhez kívánunk önöknek toleranciát, békességet, és kérjük, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, a Fideszfrakció tagjának. DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, egyike vagyok azoknak, akik még élnek, akik Nagy Imrével beszéltek, ső t vitáztak, amikor 1948. február 8án magához hívatott és kérte, hogy ne mondjak el egy interpellációt egy pap megveretése ügyében, mert óriási botrány volt aznap reggel a parlamentben. A Kommunista Párt tagjai meg akarták verni Moór Gyula jogfilozófiai ta nárt, mert azt mondotta, hogy a magyar nép akaratának egyetlen szabotálója van, és odamutatott: a Magyar Kommunista Párt. Borzalmas botrány volt, és Nagy Imre azt mondta, hogy ne fokozzam az én interpellációmmal, hiszen egy papot vertek meg, Nagykarácsonys zállás plébánosát, Hatvani Sixtust, mise után, árokba dobták, leköpdösték, megrugdosták, mert nem ment el a Kommunista Párt gyűlésére. Tizenöt perces beszélgetésünk volt, és azt mondottam Nagy Imrének: elnök úr, elhalasztom az interpellációt; szíveskedjék megígérni, hogy Magyarországon többet nem vernek meg papot. Rám nézett, hosszan, és ezt mondta: fiam, ezt sajnos nem tudom megígérni. Nagy hatással volt rám. Én azt mondtam: akkor elmondom az interpellációt. El is mondottam, enyhébb szöveggel, de nagy viha rok között, és utána azt mondtam a barátaimnak: ez egy magyar ember, ebben van érzés, és emberi megítélésemben ritkán tévedtem, hogy őt érdekli nemcsak a párt, hanem a magyar nép sorsa. Nagyot fordult a világ, eljött 1956, hallottuk az eseményeket, Kardiná l bíboros, Mindszenty bíboros neve is előfordult, hogy őt kívánták; világos, hogy egy politikai vezető csak civil lehetett. A bíborosnak meg kellett nyugodni abban a helyzetben, ahol volt, hiszen ő volt az egyetlen embere Magyarországnak, akit a '4748as Szent Istváni körmeneten 200250 ezer ember önként követett. (18.30) Mellettem volt akkor, aki még a Kommunista Párt tagja is volt, Hirös Sándor, akitől kérdeztem, miért jöttél, azt mondta: egyetlen igaz ember van, azért jövök el, mondta, a körmenetre. Ma a Nagy Imreérdemrend alapításáról és lényegében odaítéléséről van szó azoknak, akik erre érdemesek. Nagy Imre élete és áldozata a magyar történelem lapjain van, vita nem is fűződhet hozzá. Az 1994es megnyitó beszédemben, mert az értékeket nézem, nem azt , ki honnan van, őt megemlítettem, külön azért, mert tudom, hogy mit tett a magyarságért, ugyanakkor figyelemmel kísérem azt, hogy kik akarják kihasználni őt a magyarság nevében. Ugyanolyan értékelmélettel és
