Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
917 Jól emlékszünk a harmadik köztársaság első parlamentjének első törvényére, amely az 1956os forradalom és szabadságharc érdemeit és jelentőségét ikt atta törvénybe. Az eredeti törvényjavaslatban, amely összpárti egyeztetéssel készült el, szerepelt Nagy Imre neve, de sajnálatos módon az utolsó éjszaka Nagy Imre neve eltűnt ebből a törvényjavaslatból. Kész helyzet elé kerültünk. Én mint újdonsült képvise lő felálltam és kifogásoltam ezt, de akkor már nem volt gyakorlati lehetőség az első karakterisztikus és erkölcsileg legfontosabb törvényünk megváltoztatására, és ezért - a mai napig szomorú vagyok emiatt - Nagy Imre neve kimaradt az '56os forradalom és s zabadságharc érdemeit és jelentőségét rögzítő törvényből. El szeretném mondani azt, hogy 1956ban, a forradalmat megelőzően egyetlenegy politikus neve volt, amelyet tisztessé ggel el tudtunk fogadni, egyetlenegy ember volt, aki mögé jóízűen fel tudtunk sorakozni, és ez Nagy Imre volt. (Állandó zaj.) De nem tudom, érdemese beszélnem nekem erről, amikor itt traccspartira használják fel a képviselők az Országgyűlés padjait. Kérem , hogy akiket nem érdekel az, amit mondok, szíveskedjenek kifáradni, de hadd mondjam végig, amit szeretnék! ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, ha nem is érdekli őket, ne fáradjanak ki, maradjanak csöndben, és hallgassuk a képvise lő urat. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Nem volt véletlen, hogy Nagy Imre nevét tűztük a zászlónkra, az egyetemi ifjúság, a munkásifjúság és később a forradalmárok is, hiszen 1953ban az új kormányprogram meghirdetésével megenyhültek az embereket szorító bilincsek, az internálótáborokat feloszlatta, a nehézipar esztelen túlfejlesztését visszafogta, a mezőgazdaság felé fordult, és az ő munkálkodása révén a parasztságnak is jobb lett a helyzete. Felállította az ügyészséget; végigjárták a börtönöket, és akik ítélet nélkül voltak bent, azokat hazaengedték. Akkor kezdett valami frissebb szellő Magyarországra betörni. Utána - jól tudjuk a történetet - Moszkvában eldőlt a hatalmi harc, Rákosi megerősödött, leváltatta Nagy Imrét, akit mindenhonnan eltávolítottak. Abban az időbe n - a mai fiataloknak mondom , ha egy vezető politikust kizártak a pártból, az a halálát, a pusztulását jelentette. A legtöbb vezető politikus a Szovjetunióban is és a szatellit államokban ilyenkor önkritikát gyakorolt. Nagy Imre nem volt hajlandó önkriti kát gyakorolni, dacosan felvetette a fejét és nem volt hajlandó megalkudni. Mindenhonnan kizárták, a Tudományos Akadémiáról, mert akadémikus volt, az egyetemi tanári állásából kirúgták, állástalanná vált. S amikor a pesti utcán sétált, az emberek tisztelet tel köszöntek neki, és Nagy Imre cvikkere mögött megcsillant a szeme, mert érezte ezt a szeretetet. Miért mondom ezt el? Mert '56. október 23án egyetlenegy ember neve volt, akinek a nevét kiáltottuk és követeltük a kormány... (Közbeszólás a Fidesz soraibó l: Mindszenty!) Nem, nem éltél akkor, hadd mondjam ezt el! Nagy Imre volt az, akit követeltünk, hogy kerüljön a kormány élére. Mindszenty kiszabadítására indultak akciók, és csak pár nappal később. Mindszenty neve nem merült fel, ezt teljes felelősséggel t udom mondani. Nézd, ott voltunk... (Közbeszólás: Ők is ott voltak!) - ott voltak, jó. Nagy Imre neve volt tehát az egyetlen, akit a közéleti szereplők közül elfogadhatónak tartottunk, és azt követeltük, hogy ő legyen a miniszterelnök. Ő is lett a Miniszter tanács elnöke. Nagyon jól ismerjük a történetet: magát is meglepte, megdöbbentette a dolog, szembe kellett néznie saját múltjával, saját magával, pártjával, az eszméivel. Ő szembenézett és a forradalom mellé állt. Először nagyobb késéssel, három nap kellet t, utána két nap, egy nap, egy óra volt a késedelem, és amikor bejelentette Magyarország semlegességét és bejelentette a követelést, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot, akkor ért utol bennünket, akkor érte utol a forradalmat. Utána letartózt atták, illetve kivitték Romániába, házi fogságba került, és óriási nyomás nehezedett rá, hogy mondjon le miniszterelnöki tisztéről. Nem volt hajlandó lemondani, nem volt
