Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - Frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Államtitkári kinevezésekről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter:
817 Nos, ami a választásokat illeti - erről ma már volt szó , a törvényes eszközöket egész egyszerűen kimerítették. Mert ahol szoros eredmény született, ott a szavazatokat újraszámolták, ahol kétely merült fel, a választási bizottságokhoz lehetett fordulni, akiknek ez nem tetszett, mármint a bizottság döntése, bírósághoz fordulhattak, a bíróság döntése után - megvárva a különböző, törvényben rögzített jogvesztő határozatokat - terjesztették a parlament elé a választásokról szóló beszámolókat, a miniszterelnök és a kormány nevében a belügyminiszter, illetve a ma ga nevében az Országos Választási Bizottság. A beszámolók arról szóltak, hogy Magyarországon tiszta választások zajlottak le. Ezeket az eredményeket a magyar parlament elsöprő többséggel jóváhagyta, ettől kezdve, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet a vála sztások eredményét megkérdőjelezni. Egyetértek Kovács Lászlóval, az EBESZ tisztának és szabadnak minősítette a választásokat, az összes kifogása a kormány és a kormánypártok tevékenységi körével kapcsolatban merült fel. Vegyük azonban észre, képviselőtársa im, hogy itt egy folyamatról van szó. Önök már a két forduló között elkezdték megkérdőjelezni a választások tisztaságát, majd a Fidesz népi kezdeményezésről kezdett beszélni, majd a Fidelitas aláírásgyűjtő akcióba kezdett, ebbe a sorba illeszkedik az önök által benyújtott törvényjavaslat. Azért azt ne vitassuk, hogy ha a többség nem szavaz meg egy kisebbségi javaslatot, akkor ez azt jelenti, hogy alkotmányos válság keletkezett Magyarországon. Erre hívta fel a figyelmet a Jobbik, amely elmondta, hogy az elle nzéki pártok tudatosan ébresztették azt a tudatot az emberekben, hogy nem voltak tiszták a választások, mert ők ezt eredetileg nem gondolták. Erről szólnak a különböző polgári sejtek tüntetései; ez a múlt heti demonstráció egyébként a sejtek bosszúja volt, kedves képviselőtársaim (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) , ezeket lehet selejteknek is nevezni, az kétségtelen. Az volt a cél, hogy kételyeket ébresszenek a választások tisztaságával kapcsolatban, és ezen keresztül megkérdőjelezzék az új többség l egitimitását. Közölnöm kell azonban, hogy a magyar demokrácia erős, ezt is ki fogja bírni (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) , ki fogja bírni az egyik legfontosabb alapintézmény a választások elleni durva, brutális, megalapozatlan támadást. Kedves Képviselő társaim! Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet? Egyrészt az, hogy olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani (Taps a Fidesz soraiban.) , erről szól a száznapos program, ez az elmúlt 12 év eredménye. Másrészt történelmi esély mutatkozik az ország számára az európai uniós csatlakozással, ahol végre hosszú távra is biztosíthatjuk a rendszerváltozás egyik fő célkitűzésének megfelelően gyermekeink, unokáink jövőjét. Ezek a fon tos kérdések; a múlt heti demonstráció legfeljebb szeplő lehet az erős magyar demokrácián. Ezért mondjuk azt, hogy a kormány (Az elnök jelzi az idő leteltét.) tegye a dolgát, törvényes eszközökkel tartsa fenn a rendet, és egyébként pedig valósítsa meg a programját. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a frakcióvezető úr felszólalását, és a kormány nevében megadom a szót dr. Lamperth Mónika belü gyminiszter asszonynak. Öné a szó, miniszter asszony. DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kuncze Gábor frakcióvezető úr okfejtésével egyetértek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Napirend előtt elmondtam az Országgyűlésben a kormány álláspontját a múlt héten történtekről. Az önök megszólalásaiból is felfelsejlett néhány okfejtés, hogy egyébként a választások végeredményét mintha elfogadnák, de egyébként vannak kételyeik, amelyek n em látszódnak világosan, hogy az előző kormány, az előző belügyminiszter által felügyelt választások törvényességére vagy egyébként pedig a választások végeredményére vonatkoznake.
