Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 3 (14. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
745 De nincs ez másként az adókkal sem. A program adócsökkentésekről szól, de az emlékek nyomasztóak; azok viszont adóemelésekről szólnak. Vagy a jövedéki adó, tisztelt képviselő asszony, nem adónem? De bizony az, a javából! (Közbes zólás az MSZP padsoraiból: Ki emelte fel?) Mégpedig olyan, amit senki nem tud kikerülni, aki szembetalálja magát vele. Ha nő az üzemanyag jövedéki adója, akkor minden, amihez egy gramm anyagot mozgatni kell, drágul. Ha hőre, fűtésre van szükség, drágulni f og, mégpedig hamarosan. Ha a polgári kormány megtalálta a törvényes módját annak, hogy miként ne emelje a jövedéki adót, miért okoz ez nehézséget a kormánykoalíciónak most? Főként, miután erre az ellenzék, személy szerint jómagam is, egy beadványban fölhív tuk a figyelmet, hogy hogyan kell ezt megoldani. Azért nem, tisztelt képviselőtársaim, mert a kormányt nem az ígéretei, nem a leírt programok, hanem a régi közös emlékek vezetik, amikor kormányoz. Beszélnek valamiről, és annak éppen az ellenkezőjét teszik, s ráadásul rá is csodálkoznak arra, aki ez ellen szót emel, mint például most itt, a Házban. A programba merevített szavak és a valóságos tettek közötti szakadékot leginkább a jóléti rendszerváltási ígéreteken keresztül lehet megfigyelni. A miniszterelnök a jóléti rendszerváltást látja veszélyben az őt ért bírálatok miatt is, amit a titkosszolgálati múltja miatt kap. De ő elszánt és kitart, megemeli a gázárat a nagyfogyasztói körben, akik majd emelik a műtrágya árát, a vegyi termékek árait, amihez viszont a kormánynak nyilván már semmi köze nem lesz. Emeli a benzin, a gázolajárakat is. Utóbbit nyilván azért, hogy a kombájnosok is felocsúdjanak aratáskor. Remélem, a kormány tagjai ismerik a régi viccet még, hogy nem Moszkvában, hanem Jerevánban... Nos, önök a jólét növelését ígérték, de azzal kezdték, hogy elvesznek, éspedig mindenkitől. Érthető már, hogy a miniszterelnök miért szegénységpárti, ahelyett, hogy a szegényeket pártolná inkább. És abban, hogy ad, nem elvesz előbb, hogy ez így van, nem a pénzespos tás lassúsága hibás, hanem önök. Külön kell beszélni a 19 ezer forintról is, többször szóba került már. Természetesen örülünk annak, ha adnak, de ha visszaadnak, akkor pontosan adják vissza, amit állítólag az előző kormány elvett. De önök nemcsak azt ígért ék, hogy visszaadnak, hanem még többet is adnak. Akkor arról is tessék kötelező érvényű nyilatkozatot tenni! Kérem, ezek alapján megfogalmazódik a kérdés, hogy a kormány programok alapján kormányoz, vagy pedig a régi, rossz emlékek alapján. Köszönöm szépen . (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Igen, Szanyi Tibor politikai államtitkár úrnak megadom a szót. DR. SZANYI TIBOR földművel ésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az előző fölszólalásra, ha nem is püspökladányi tájszólásban, de pestiesen szólva elmondható: hát, ez nem semmi! Szóval, elég sok mindent tetszett itt a z Országgyűlés elé hozni. Egypár dolgot azért fölírtam magamnak, mert gondolom, hogy eléggé látványos félrevezetésnek lennénk tanúi, amennyiben válasz nélkül maradnának az ön szavai. (9.30) Nos, azt gondolom, hogy ha valakinek kellemes emlékei vannak az el múlt időszakról, egész konkrétan '98 és 2002 közöttről, az ön lehet, és most ezen emlékek alapján próbálna újra ugyanúgy kormányozni, mint ahogy ezt tették annak idején. Tisztelettel emlékeztetem a képviselő urat, hogy jelenleg nem önök kormányoznak. Akkor a családi gazdákról egypár szót, jó? A családi gazdaságok fejlődése javára a korábbi időszakban jóvá lett hagyva egy 100 milliárd forintos támogatási keret. Ez bankhitel, ezt azért tegyük hozzá gyorsan, nem valami kapott pénz: bankhitel. Ehhez a bankhitel hez, hogy ezek valóban
