Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 26 (12. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
458 bedughatja a fülét, de a mezőgazdasági termékek árát mi fizetjük meg, amikor az élelmiszereket megvesszük. Elfogadom és nem vitatom azt, hogy ennek van foglalkoztatási összefüggése is, de nem mindegy, hogy mibe kerül, mennyivel kell a közös pénzünkből, az adóforintjainkból támogatni, és van egy határ, amin túl már a társadalom nem vevő a termékre, kényszerből mennek csődbe, nem az én szándékom szerint, hanem egyszerűen a közgazdasági ismereteink szerint úgy, ahogy Horváth János professzor úr beszélt róla. Lehet egy hektáron termelni egy kilót, és lehet nagyon in tenzíven, nagyon jó költséggel. Azt gondolom tehát, hogy itt nem a kicsi és a nagy vitája zajlik, hanem egyszerűen az, hogy akarunke politikailag egy kicsit visszavonulni, és azt mondjuk, hogy virágozzon az egyéni gazda, a társas és a nagyvállalkozások. T alán még egy fél mondatot kell róla beszélnem, mert szóba jöttek a téeszcsődök. Kérem, képviselő urak, tessék végiggondolni! Figyeltem ezt a folyamatot nagyon régóta. Mikor kezdődtek el a mezőgazdasági csődök tömegesen? Hogy ment végig? Hogy jutottunk el odáig, hogy ma már nem szövetkezetekről, hanem csak gazdasági társaságokról és részvénytársaságokról esik szó? Ne felejtsük el, hogy ez mindmind valamilyen törvényi következmény, és ezekről most politikai döntést hozni elég furcsa. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Vincze László képviselő úr következik. VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz) : Megszólíttattam a képviselőtársam által. Hogy mikor mentek tönkre a téeszek, mikor mentek tönkre a kolhozok? Hát a születésük pillanatában, amikor g yapotot és egyéb kezdtek termelni! (Közbeszólások az MSZP soraiból.) (12.50) Aztán a nyolcvanas évek végére újra padlót fogott a magyar szövetkezetek 8090 százaléka; akkor önök még kőkeményen szocializmust építettek, azokkal az élen, akik utána privatizál tak, és mentek búzát égetni - ennyit a paraszti hozzáállásról. Egyébként pedig megjegyezném, hogy a termelést tekintve például a sertéságazat 50 százalékának termelését a kisgazdaságok állítják elő, exportképes termelvényeket, ugyanakkor nem elhanyagolandó a belföldi piac. Valaki itt megjegyezte, hogy azok, akik nem adóznak - könyörgöm, ki az a mezőgazdasági termelő, aki nem adózik? Mondjon valaki egyet is, mert ez így nem igaz! Hiszen a növényvédő szerek árából, a műtrágyák és egyebek áfája megfizetéséből az államkasszába bizony sok pénz visszafolyik, amiből jogosan kerülhetne vissza, és vissza is kell hogy kerüljön támogatás a kis- és közepes gazdaságok számára is. Azt gondolom, ha többnek jut több, nem pedig egyeseknek óriási mértékű pénztámogatás, akkor a magyar vidék nem néptelenedik el, és nem lesz egyfajta bérrabszolgaságra ítélve, ami az elmúlt évtizedekre jellemző volt, és most ugyanazt a metodikát próbálják visszahozni. Mi sem jellemzőbb, hogy ennek a törvénynek a módosítása kapcsán nem volt széles körű társadalmi párbeszéd, egyeztetés, holott önök szokták ezeket a szavakat emlegetni, a tettekben pedig ez nem nyilvánult meg, hiszen a Gazdakörök Szövetségének a véleményét és egyebeket nem igazán lehet itt most hallani. Annál inkább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) hivatkoznak az Agrárkamarára, amelyikben, azt hiszem, kisember igen kevés van. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megszaporodtak a kétperces hozzászólási igények, bevallom, hogy a m onitoron már nincs hely, lehet, hogy még van néhány tartalékban. (Derültség.) Géczi József Alajos úr következik. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) :
