Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 25 (11. szám) - A hosszú távú egészségpolitika folyamatosságának megőrzéséről és az egészségügyi, valamint a szociális rendszerekben ellátottak jogainak érvényesítését biztosító szervezet kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CZINEGE IMRE, az egészségügyi bizottság előadója:
375 DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez az indítvány a kormány programja egészségügyi fejezetének azt a szándékát illusztrálja, hogy az egészségügy megújításának a folyamatát ki kell szabadítani a négyé ves parlamenti ciklusok béklyójából. Ebből a szempontból, tisztelt képviselőtársaim, a kezdet biztató, hiszen az Országgyűlés éppen ma délelőtt szavazta meg egységesen és egyhangúlag azt a parlamenti határozati javaslatot, hogy ki kell dolgozni és a parlam ent elé kell hozni az egészség évtizedének Johann Béla nemzeti programját. Tehát azt gondolom, hogy a népegészségügyben a hosszú távú gondolkodás garanciái megszületőben vannak. A kormány úgy látja, szükség van olyan fórum kialakítására, amely az egészségü gy stratégiai kérdéseiben alkalmas a nemzeti konszenzus megteremtésére, és támogatjuk a képviselőtársaink által benyújtott javaslatnak azt a szándékát, hogy ez a fórum az 1997ben elfogadott egészségügyi törvényben szabályozott Nemzeti Egészségügyi Tanács legyen. Ahhoz azonban, hogy ez a fórum betölthesse a szerepét, vissza kell helyezni a Nemzeti Egészségügyi Tanácsot a jogaiba. Másrészt úgy látjuk, hogy a betegjogi, illetve az ellátottjogi képviselők függetlenségének megteremtése jelentősen elősegítheti é s kiteljesítheti a betegek, a rászorultak jogvédelmét. Igaz az, amit Vojnik Mária képviselőtársam mondott, hogy a betegjogi képviselők nincsenek jó helyen az ÁNTSZnél, ez bebizonyosodott az elmúlt években, és ezért egyetértünk azzal, hogy létrejöjjön a jo gvédelmet ellátó, a függetlenséget biztosító közalapítvány. Nem a betegjogi és az ellátottjogi képviselők funkcióinak, feladatainak összevonásában gondolkodunk, hanem abban, hogy egységes szervezeten belül egy egységes infrastruktúrában gondolkodva, de az eltérő sajátosságokat megőrző képviseleti rendszereket hozzunk létre. Ha az Országgyűlés egyetért ezzel a szándékkal, az őszi ülésszakra a kormány beterjeszti az ehhez szükséges törvénymódosításokat. Bízom abban, hogy a népegészségügyi elképzeléseinkhez ha sonlóan a tisztelt Házban konszenzus jöhet létre ennek a javaslatnak az elfogadása érdekében is, és ehhez kérem az Országgyűlés támogatását. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági el őadók felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 55 perces időtartamban. Az egészségügyi bizottság, továbbá a szociális bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Elsőként megadom a szót Czinege Imrének, az egészségügyi bizottság előadójának. DR. CZINEGE IMRE , az egészségügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hosszú távú egészségpolitika folyamatosságának megőrzéséről és az egészségügyi, valamint szociális rendszerekben ellátottak jogainak érvényesítését biztosító szervezet kialakításáról szóló H/14. számú országgyűlési határozati javaslat vitáját az Országgyűlés egészségügyi bizottsága 2002. június 19ei ülésén lefolytatta. A határozati javaslat célja, hogy a kormány törvényjavaslatot terj esszen az Országgyűlés elé. A törvényjavaslat két feladatot jelöl ki; először: a Nemzeti Egészségügyi Tanács működésének újraszabályozását, másodszor: az egészségügyi és szociális ágazatban ellátottak jogainak segítségére kialakított két intézményrendszer helyett egy önálló, egységes intézményrendszer megteremtését. A Nemzeti Egészségügyi Tanácsot az 1997 decemberében elfogadott egészségügyi törvény hozta létre. A tanács a kormány javaslattevő, véleményező és társadalmi ellenőrzést biztosító szerve volt. Az előző kormány 1998 decemberi, majd 1999. évi törvénymódosítása után a Nemzeti Egészségügyi Tanács szerepe erősen csökkent. Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondhatjuk, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszer reformja a rendszerváltás óta nem történt meg. A gyógyítómegelőző ellátórendszerek szerkezeti átalakítása csak széles körű szakmai, érdekképviseleti és társadalmi konszenzus talaján valósulhat meg. Az egészségügy előtt álló feladatok megoldása kormányzati cikluson túlérő, hosszú távú
