Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
222 támogatását, hanem azért, mert ezt vállaltuk, és nem történik más, mint a vállalásunk teljesítése. Nem vettünk el semmit, mert önök nem adtak, különösen a rászorulóknak semmit. É s, hogy ne tessék olyan nagyon büszkélkedni és nagyon megsajnálni a rászorulókat, szeretném önt emlékeztetni az átadásátvételnek egy mozzanatára. A segély, amit önök az időseknek szántak, 38 ezer feldolgozatlan kérelem és 22 millió forint lehetőség, ami s zemélyenként kevesebb, mint 600 forint. Amikor a képviselő urak olyan nagyon büszkék az elmúlt négy évre, akkor gondoljanak arra, hogy hány tűzijáték árából lehetne a rászoruló embereknek legalább (Moraj, derültség az ellenzék soraiban.) ötezer forintra ki egészíteni a segélyét. És ebben a teremben csak az nevessen, akinek a környezetében nincsen szegény család és szegény nyugdíjas. A többiek pedig, javaslom, gondolkodjanak el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kö szönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kis Zoltán képviselő úr, államtitkár úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Medgyasszay László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum fr akciójából. Öné a szó, államtitkár úr. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Vége van a kampánynak, itt az ideje, hogy a pártok azokat az ígéreteket, amelyeket oly hangzatosan abban az időszakban a zászló jukra tűzve hirdettek, meg is valósítsák. Ennek egyik eleme az a száznapos program, amelynek egy költségvetési törvénymódosítás az első, bevezető mozzanata. Megtehette volna ez a kormány azt is, amit a nem túl jó hírű elődje tett, hogy a szép csendesen, az infláció alultervezettsége oka folytán bejövő extra bevételeket a saját klientúrájának elosztogatja, majd év végén idejön, és azt mondja: barátaim, túl sok vitára már mód nincs, egyébként is itt a karácsony, itt a szilveszter, mindenki boldog, tessék a zá rszámadást jóváhagyni; amely zárszámadási törvény arról szólt, hogy mire és hogyan költöttük el a pénzt, valamint már jelezte, milyen új jogszabályokkal kell számolni arra nézve, hogy a következő évben is a tervezett fölött megérkező pénzek milyen kört éri ntve, hogyan jussanak el azokhoz a boldog polgárokhoz, akiknek a szavazataira és támogatására számítanak a következő választási ciklusban. (13.10) Nos, ez a kör ki is alakult, ez kétségtelen, de úgy tűnik, nem volt elég ahhoz, hogy a választásokat megnyerj e a korábbi kormányzati koalíció, hisz ez a kör elért, mondjuk, kétmillió embert, azok hoztak még magukkal másfelet, és így összejött ez a körülbelüli 45 százalékos támogatottság, ami kevesebb, mint a másik oldalé. Nos, a korábbi ellenzék annak idején már világossá tette, hogy ezzel a gyakorlattal szakítani fog. Van egy törvény, amit négy éven keresztül nem sikerült betartani, ezt államháztartásról szóló törvénynek hívják. Ez szépen rendezi, hogy körülbelül hogyan működik az állam gazdálkodása, mi az a felt ételrendszer, amelynek eleget kell tenni a közpénzek követhetősége érdekében - mert itt nyilvánvalóan az adófizetők pénzéről beszélgetünk és nem a saját zsebünkből osztogatunk, mert azt meg lehet tenni, és olyan szempontok alapján, ahogy azt a tisztelt kép viselő éppen jónak látja, hiszen ebbe senkinek beleszólása nincs; de ha közpénzekről van szó, akkor bizony azokat a normatívákat, azokat a szabályokat, amit erre nézve az alkotmány és az Országgyűlés törvényekben meghatározott, szíveskedjünk betartani! Enn ek most ez a koalíció eleget tesz, és idehozza azt a költségvetési módosítást, amelyben kétségtelenül van szemléletváltozás a korábbi kormányzati koalícióhoz képest. Van. Mit mondott ez az akkori ellenzék? Azt mondta: kérem szépen, rendben van, hogy itt a kormánykoalíció visszahivatkozik a Bokroscsomagra, és ez a Bokroscsomag mennyit elvett, mennyit bántotta a népet, majd mi adunk, és aztán mi egy polgárosodást indítunk el.
