Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
204 választásokat megnyeri, az alakít kormányt, és aztán az új kormány döntésein múlik, hogy milyen törvényjavaslat ok, előterjesztések születnek ebben a Házban. Azt gondolom, hogy ha ez nem így lenne, akkor nyilván az a politikai tisztogatás, ami az államapparátusban történik, most nem kerülne sorra. De a miniszter úr azt is mondja, hogy van lehetőség a hatékonyság jav ítására a közszféra azon részeiben, amelyek most is ugyanúgy működnek, mint húsz évvel ezelőtt. Példaként említette az egészségügyet, az oktatást és az önkormányzatokat. (11.40) Finoman fogalmazva, ez némi tájékozatlanságról á rulkodik, tisztelt miniszter úr, hiszen húsz esztendővel ezelőtt akár az egészségügyben, akár az oktatásban a megyei és helyi tanácsok döntöttek arról a szakzsargonban pofapénznek nevezett pénzről, hogy mennyivel támogatják az egészségügyet és az oktatást, arról már nem is beszélve, hogy önkormányzati rendszer nem volt, hiszen ez a szabad választások után teremtődött meg - úgy gondolom, a kettő között jelentős különbség van. De nem is ezért hozom ide az ön nyilatkozatát. Ön arról beszél ebben a külföldi nyi latkozatban, amit a tegnapi lapok címmel hoznak, hogy a pénzügyi tárca jövőre nem növelné a kereseteket. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük csak meg, miről van szó! A miniszter úr arról beszél, hogy 2003ban csak a bruttó hazai termék növekedésével lehetne reálértékben növelni a béreket, ami azt jelenti, hogy ha az idei esztendőben önmagában 99,5 százalékkal növekednek a bérek, a bértömeg, akkor jövőre nominálisan sem fognak emelkedni a bérek. Ezt hozzák az újságok. Tisztelt Miniszter Úr! Mi tartunk tőle, h ogy itt valami tévedés van, ön valamit összekevert, hiszen a választási ígéretek nem erről szóltak; arról szóltak, hogy nagyarányú béremelésekre kerül majd sor. Ez a törvényjavaslat tele van tehát ellentmondásokkal. Miközben adókedvezményt ígérnek a minimá lbért keresőknek, azonközben 300 ezer családtól veszik el a gyermekek után járó adókedvezményt. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi még megdöbbentünk azon, amikor az SZDSZ egyik képviselő asszonya azt fejtette ki, hogy meg kell szüntetni ezeket az adókedvezménye ket; szerencsére ezt már a törvényjavaslatban nem találjuk. De ha fellapozzák a 75. oldalt, akkor láthatják, hogy egy kétgyermekes család 650 ezer forintig nem tudja igénybe venni az adókedvezményt. (Dr. Veres János: Nincs adója!) Ezt a pénzt önök elvették a családoktól, átkeresztelték adójóváírásra, és ugyanazt akarják most elosztani, amit korábban már a polgári kormány a családoknak odaadott. Miközben pluszpénzt ígérnek a nyugdíjasoknak, azonközben nem építik be a 19 ezer forintot a nyugdíjalapba, így az nem lehet a jövőbeni emelések alapja. Pontos elszámolás - hosszú barátság; nagyon kérem, hogy ne csapják be a nyugdíjasokat, számítson be a nyugdíjalapba ez az összeg. Miközben a családi pótlék egyszeri kifizetését ígérik júliusra, azonközben elveszik azt a 13. havi kiegészítő családi pótlékot, amit a polgári kormány rendszeresen odaadott a családoknak, a legalacsonyabb jövedelműeknek, adnak 760 forintot családi pótlékba, és elvesznek 4200 forintot. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Legalább ne hazudj!) Tiszte lt Miniszter Úr! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Nem erről volt szó, nem ezt ígérték a választási kampányban. Természetesen vannak olyan javaslatok, amelyek még mindig inkább segítenek, mint ártanak, még mindig a jobbak közül valók, hiszen ezek javíthatj ák az emberek életminőségét, és segítenek a mindennapi megélhetésben. Éppen ezért azokat a javaslatokat, amelyek illeszkednek a polgári kormány által korábban megkezdett intézkedésekbe, támogatni fogjuk. Nem értünk azonban azzal egyet, hogy csak az életszí nvonal, az életminőség javítására helyezik a hangsúlyt, mert ez a növekedés felélését hozza magával. Emlékeztetem önöket arra, hogy a polgári kormány időszakában azt mondtuk: a gazdasági növekedés pluszforrásaiból kell fele részben életszínvonalra, életmin őségre és fele részben pedig beruházásokra, fejlesztésekre fordítani. Most nincs gazdaságfejlesztés, nincs egyetlenegy sor sem, amely arról szólna, hogy beruházásokra és fejlesztésekre is kívánnak költeni az úgymond talált pénzből. Nincs Széchenyiterv fol ytatása, a megnövekedett igényeket nem kívánják kielégíteni, és az agrárhitelek finanszírozását is sorra mondják fel, a gazdáktól riasztó hírek érkeznek vidékről,
