Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 16 (16. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Mandur László): - DR. BOROS IMRE (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. BOROS IMRE (MDF):
1048 meg a gazdaságban és a pénzügyi világban észrevenni azt, hogy '90 óta e gy piacgazdaságra tértünk át, és ennek tiszteletben tartjuk alkotmányos alappilléreit, és ez ebben az esetben a Nemzeti Bank függetlensége. Ez ellen folyik most támadás, durva támadás. Az a legszomorúbb számomra, hogy ez egyébként egy költségvetési törvény ben, több tekintetben sikeres és hasznos törvénymódosítások mellé lett belopva, mert méltatlan egyébként, hogy költségvetési vita keretében kell a Nemzeti Bank függetlenségét védenünk. Kérem, hogy ebben próbálja meg kollégáit is meggyőzni. Köszönöm a figye lmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm, képviselő úr. Normál felszólalásra Boros Imrének, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR. BOROS IMRE (MDF) : Köszönöm szépen, elnö k úr. A nemzeti bankos 13. ponthoz szólnék hozzá. Veres képviselőtársunk rövid időn belül másodízben traktál bennünket közgazdasági nonszensszel. Legutóbb az államtitokról adta elő derűt keltő véleményét. Ami azonban ebben a törvényjavaslatban van, az anná l sokkal komolyabb, mint hogy azon mosolyogjunk. A múltkorin lehetett, mert az tényleg egy komolytalan megjegyzés volt. Ez az egész ügy engem arra emlékeztet, amikor Napóleon elbukott és visszatértek a Bourbonok. Róluk azt mondták, hogy semmit sem tanultak , és máris mindent elfelejtettek. Valahogy így van a jegybank törvényjavaslatban rögzített 13. pontjával is, tudniillik ezt a játékot egyszer a tisztelt MSZPSZDSZkormányzat már eljátszotta 1995 februárjától, amikor az úgynevezett dreamteam, az álomcsapa t, Bokros és Surányi egy időben kerültek kinevezésre, az egyik a pénzügyminiszter, a másik a jegybank elnöke. Csak, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor más volt a helyzet. Akkor ők teljes egyetértésben voltak a dolgok mikéntjét tekintve, a Nemzeti Banknak a gazdaságpolitikáról alkotott véleménye száz százalékban megegyezett a kormányéval, ami egyben azt is jelentette, hogy feladta a jegybank célkitűzését, amit egyetlenegy mondattal lehet megfogalmazni: a valuta értékállandósága, stabilitása. Tudjuk, hogy mi t örtént akkor. Ezt azért mondom, mert hasonlatosság lesz ezután is. Akkor az történt, hogy egyik leértékelés a másikat követte, az árak nagyon gyorsan emelkedni kezdtek, rövid időn belül az infláció mintegy 10 százalékkal dobódott meg, és a Nemzeti Bankban halmozódott a veszteség. Node Surányinak mint jegybankelnöknek nem kellett félni, hiszen az éves költségvetésben a kormány mindig kipucolta a jegybankból a veszteségeket (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Miről beszél? - Térjen a tárgyra!) , és '97ben... A tárgyra térek, nyugodjon meg, képviselőtársam, a tárgyhoz tartozik. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Zaj.) Nyugalom, várja ki a végét! (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Végül 2000 milliárdot pucoltak ki a Nem zeti Bankból. Nos, ilyen mértékben ebből a javaslatból most már nem lehet operálni, mert a jegybank végzi a feladatát... ELNÖK (Mandur László) : Képviselő úr, kötelességem figyelmeztetni, hogy térjen a tárgyra. DR. BOROS IMRE (MDF) : Tá rgyon vagyok, igen. (Zaj. - Kovács Kálmán: Az általános vitára elfelejtett eljönni.) Végzi a feladatát, az árszínvonalban a csökkenés érzékelhető még júniusban is, kedves képviselőtársaim, önök már júniusban az emelkedést előre megígérték. Azért kell azt í rni, aminek nyilvánvalóan az ellenkezője igaz, hogy nem veszélyezteti az árstabilitást. Dehogynem! Pont erre készülnek, hiszen azt mondják, nem kevésbe akarnak belenyúlni: a középárfolyam, a sávszélesség, a valutakosár.
