Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
89 Ígéretből pedig van bőven. Hiszen ha valaki fellapozza ezeket az oldalakat, akkor láthatja, hogy az adócsökkentéstől, a csökkenő mértékű társadalombiztosítási terheléstől kezdve az önkormányzatok, az oktatás fokozottabb támogatásáig, a területfejlesztéstől a környezetvédelemig szinte minden van: fű, fa, virág. A kér dés tehát az, amit föl kell tennünk: kimondjae ez a kormányprogram, hogy a jövendő MSZPSZDSZ kormány mit akar? Honnan akarja azokat az ígéreteket teljesíteni, amelyek ebben a programban megfogalmazódnak? Sok választás nem lehetséges. Az első, hogy hitelt vesznek fel, azaz növelik az ország eladósodását. Szeretnék a miniszterelnökjelölt úr beszédére visszatérni itt egy mondatban. Ő azt fogalmazta meg a beszédében, hogy annyit költünk, amennyi van. Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! Ön bizonyára emlékszik arra - hiszen pénzügyminiszter is volt egy időszakban, vagy több időszakban , hogy ez évek, évtizedek óta nincs így. A magyar gazdaság, a magyar társadalom nem annyit költ, mint amennyi van, hiszen ezért van államháztartási hiány, és ezért kell minden esz tendőben annak a hetvenesnyolcvanas években felvett államadósságnak a törlesztésére több száz milliárd forintot fordítani, mert a hiányt is elosztjuk. Ebben az esztendőben ez a kamatszolgálat például - a költségvetési törvényben megtalálható - 740 milliár d forintot tesz ki. Tehát sajnos, egyelőre nem tudjuk azt kimondani, bár szeretnénk, hogy annyit költünk, amennyi van. A második lehetséges mód, hogy növelik a hiány mértékét. Ebben a programban azt fogalmazta meg a jövendőbeli kormány, hogy ennek az ellen kezőjét kívánja tenni, azaz a hiány mértékének leszorításával kíván minél hamarabb eleget tenni az európai uniós elvárásoknak és a monetáris unióba való belépésnek. Akkor pedig azt a kérdést kell feltennünk, hogy mit kíván eladni a kormány. Hiszen azokat a z ígéreteket, amelyek az elmúlt hetekbenhónapokban elhangzottak, valahonnan fedezni és finanszírozni kell. A sajtóban találunk utalásokat arra vonatkozóan, hogy az állami vagyonból kerül majd sor különböző tulajdonváltásra, és az állami vagyon a magántula jdon felé veszi az irányt. Én most nem akarok azzal foglalkozni, hogy a Dunaferr esetében milyen lehetséges francia vevőről beszélnek. Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy a MOL, a Richter és más állami vagyon tekintetében önök milyen lépést terveznek, mert ezt még nem tudjuk. Erre ez a kormányprogram sem utal. Én csak azt kívánom itt megfogalmazni, hogy mind a három lépés - akár a hiány növelése, akár az államadósság növelése, akár pedig az állami vagyon felélése - közvetve és közvetlenül hozzájárulhat ahho z, hogy infláció mértéke a következő években emelkedni fog. Ezért azt a kérdést is fel kell tennem, hogy hogyan hat mindazon ígérethalmaz, ami ebben a programfüzetben van, az inflációra, és hogyan fogják ezt önök kezelni. Azért kell ezt hangsúlyoznom, mert az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy az infláció mértékét radikálisan tudtuk csökkenteni, és meg tudtuk akadályozni azt, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek zsebéből is kivegyék a pénzt. Hadd mondjak ehhez számokat: 1997 decemberében, az MSZPkormány, az előző kormány utolsó teljes évében 18,4 százalék volt az infláció mértéke; 2001 decemberében ez 6,8 százalékos volt. De ha a kormányciklus utolsó hónapját nézem, akkor is, '98 áprilisában 16 százalék, 2002 áprilisában pedig 6 százalék volt. Azt gondolom tehát, hogy a polgári kormány az elmúlt években igen jelentős eredményt tudott felmutatni az infláció csökkentésében. Először sikerült 10 százalék alá csökkenteni a pénzromlás mértékét, és egy számjegyűvé tenni az inflációt. Mindezt anna k ellenére sikerült elérnünk, hogy a külső körülmények nem voltak kedvezőek számunkra. Emlékezzenek vissza, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány esztendővel ezelőtt is, kéthárom éve azok a közegészségügyi járványok, amelyek NyugatEurópában megjelentek, jelentős mértékben hatottak az élelmiszerárak növekedésére. Az olajárakban szintén nem volt ilyen kedvező a helyzetünk. De azt gondolom, az az együttműködés, ami a kormány és a jegybank között kialakult, és ami a jegybankkal egyetértésben változtatott a m onetáris politikán, elkötelezte magát az infláció csökkentése mellett. Megszüntettük a csúszó leértékelést és kiszélesítettük a forint árfolyamsávját.
