Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - HARRACH PÉTER (Fidesz):
77 Az egyik az, hogy mindenkinek legalább egy esélyt kell adni az életben. Ez az oktatás területén, a munkalehetőségek biztosításával is megadható. A másik, hogy közösségekre és elsősorban családokra épülő társadalmat szeretnénk erősíteni. És végül, egy nagyon fontos szempont, ami már előkerült ma, hogy ne növeljük a munka nélkül él ni kívánó rétegnek a számát, erejét. Ez nem azt jelenti, hogy a segítségre szoruló emberen ne segítsünk, ez azt jelenti, hogy keltsük fel a munka szándékát mindenkiben, álljunk oda azok mellé, akik gyermeket nevelnek és dolgoznak is. Elég gyakran ért minke t az a vád, hogy a gazdagokat támogattuk. Aki ilyet mondott, annak fogalma sincs arról, hogy milyen intézkedések történtek a polgári kormány idején. Mi nem a gazdagokat támogattuk, hanem a dolgozni kívánó embereket támogattuk, és természetesen a szegényeke t is, azokat a szegényeket, akiknek - ha csak két példát említek - a minimálbér jelentős emelésével és a kiegészítő családi pótlék megerősítésével komoly támogatásokat adtunk. Egy másik vád az volt, hogy csupán az egészséges, többgyermekes családmodellt er őltettük, és ezt akartuk a társadalom egészére ráerőltetni. Nem erről van szó. Aki segítségre szorul, mert nehéz körülmények között van, mert egyedül neveli a gyermekét, az természetesen nagyobb segítséget kell hogy kapjon. De nem mondtunk le arról az eszm ényről, és a fiataloknak erre különösen szükségük van, hogy az egészséges családot állítsuk eléjük példaképnek. A polgári kormány családtámogatási rendszere több elemre épült, ezekből kettőt szeretnék kiemelni, ami számomra rendkívü l fontos. Az egyik az adókedvezmény. Az adókedvezmény, ahogy említettem, azt jelenti, hogy a családoknál hagyjuk a megtermelt jövedelmet, hogy odaállunk a dolgozó és gyermeket nevelő családok mellé. Egy másik elem a családi pótlék, amelynek van egy állandó eleme, és van egy változó, ez a kiegészítő családi pótlék. Itt szeretném megemlíteni, hogy az az elképzelés, ami szerepel a kormányprogramban, amit természetesen örömmel fogadunk, hogy tizenharmadik vagy tizennegyedik havi támogatást is kapjanak a családo k, nem egy előzmény nélküli gondolat, hiszen a kiegészítő családi pótlék már megjelent, és évek óta létező gyakorlat a polgári kormány családpolitikájában, ennek a tizenharmadik havi fizetése. A másik ilyen elem, ami fontos számunkra, a gyed. Ennek további kiterjesztését három évre terveztük, és reméljük, hogy a következő kormánynak lesz ideje ezt megvalósítani. Hölgyeim és Uraim! Hadd reagáljak néhány megjegyzésére a miniszterelnökjelölt úrnak. Az előbb említettem, hogy a családi pótlék tizenharmadik, tiz ennegyedik havi folyósításának örülünk, és ennek megvan az előzménye, de szólnom kell a nyugdíjkérdésről is. 52 milliárd forintot említett ő is újból, említenek gyakran. Újból felhívom a figyelmet arra - egyszer már levélben is közöltem vele , hogy tévedé sről van szó. Ezt nem én mondom, ezt a köztisztviselők mondják. Nincs mínusz 52 milliárd forint, ez mese, ez nem igaz. Van plusz 76 milliárd forint, azt is érdemes megemlíteni. Ez azt jelenti, hogy 1999ben a tervezettnél valóban 32,8 milliárddal kevesebb került kifizetésre, nem 52vel, de ezt messzemenően pótoltuk, sőt túlteljesítettük az évek során, egészen 76 milliárdos kötelezettség feletti nyugdíjjuttatásig. Tehát egyszerűen - mondjuk azt jóindulattal - tévedés, de most már nyissák ki a fülüket, és hal lják meg végre, hogy ténylegesen nem igaz, nincs mínusz 52 milliárd; plusz 76 milliárd van. Ez a kampányban elment még, de most már túl vagyunk ezen. Egy másik gondolat, idézem a miniszterelnökjelölt urat: egészségügyi és más közalkalmazottak 50 százaléko s béremelése. Ez szintén nem előzmény nélküli, bár üdvözöljük ezt a gondolatot. Ugyanis, csak egyetlen évnek a béremelésére utalnék néhány mondattal, ami a szociális ágazatban történt az elmúlt években, abban az évben volt egy tizennegyedik havi egyszeri j uttatás, ami másfél havi bérnek felelt meg. Ugyanabban az évben, egy év alatt, a minimálbéremelés radikális megvalósítása történt, ez sajnos ebben az ágazatban sokakat érint. Volt egy normál közalkalmazotti béremelés 8 százalék felett, egy 20 százalékos b éremelés a felsőfokúaknál, és egy pótlékemelés az ágy mellett dolgozóknál. Ez mind egy év alatt történt, nem vertük a mellünket, több volt, mint 50 százalékos alapbéremelés, ez nyilvánvaló. Még egy megjegyzésre hadd reagáljak, bár nem szociálpolitikai kérd és, de a társadalompolitikának egy lényeges eleme. Féligazságot fejez ki; egészítsük ki. Azt mondta a
