Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
472 Kontrát Károly képviselőtársam ezzel összefüggésben erőteljesen bírálta a törvényjavaslatot, azt állítva, hogy az egy merev, formális szempontrendszert határoz meg, s ráadásul még diszkriminatív is. Megítélésem szerint a már hivatalban lévő köztisztviselőkkel, a köztisztviselői kar egészével szemben az volt diszkriminatív, hogy kívülről azonnal valaki főtisztviselővé válhatott, miközben nagyon sokan, akik hosszú éveken, netán évtizedeken keresztül dolgoztak a szakmában, ugyanolyan feltételek mellett - pontosabban feltételek hiányában - pályázhattak, mint azok, akik újonnan lépnek be ebbe a körbe. Természetesen nem kívánunk új emb erektől elzárkózni, és tisztában vagyunk azzal, hogy mind a versenyszférában tevékenykedők, mind a tudományos, mind a politikai szférában működők jelentős mértékben megújíthatják a közigazgatás szemléletét, azonban úgy ítéltük meg, hogy ezeknek a friss erő knek a közigazgatás érdekében történő hasznosítása nemcsak a főtisztviselői intézménnyel, sőt döntően nem ezzel az intézménnyel valósítható meg, számos egyéb lehetőség is rendelkezésre áll. Így például az, hogy ezeknek az új elemeknek olyan megbízási szerz ődéseket adunk vagy olyan tanácsadói kinevezéseket, amelyek révén részt tudnak venni a közigazgatás megreformálásában, új gondolatok megjelenítésében, kialakításában, kifejlesztésében. Természetesen ez a törvényjavaslat sem zárja ki azt, hogy újonnan beker ültek azonnal főtisztviselővé váljanak, amennyiben közigazgatási államtitkári, címzetes államtitkári vagy pedig helyettes államtitkári kinevezést kapnak, tehát egy meghatározott feltételrendszernek megfelelnek. A lényeg az volt a vitában, hogy a szocialist ák és a szabad demokraták is úgy vélték, hogy a feltételek hiánya elvileg valóban lehetőséget ad egyfajta klientúraépítésre. Örömmel hallom Mikes Éva képviselőtársamtól, hogy a főtisztviselővé kinevezettek 40 százaléka már hosszú ideje ilyen területen tevé kenykedik, és háromnegyede eleve a köztisztviselői karból kerül ki. Ha viszont ez a helyzet, akkor megítélésem szerint fölösleges a feltételnélküliséget fennhagyni, ezt a mostani állapotot hosszabb távon is fenntartani, hanem szükséges ehelyett a megfelelő feltételrendszerek kimunkálása, amelyek egyébként egy fokkal szigorúbbak, mint amelyeket például egy módosító indítványomban tavaly márciusban megfogalmaztam. A dolognak az a lényege, hogy valóban nagyon sokan, akik egyébként kiválóan ismerik a közigazgat ás, az államigazgatás működését, nem felelnek meg a feltételeknek, azonban - miként már jeleztem - nem egyedül a főtisztviselővé való kinevezés az, ami lehetővé teszi számukra az államigazgatási, közigazgatási rendszerben szerzett működést, tevékenykedést. Úgy ítélem meg, hogy a mostani rendszer valójában mégsem merev. Lehetőség nyílik arra, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége adjon felmentést, amennyiben ez szükséges, és természetesen - erre az előbb már utaltam - államtitkári kinevezé s esetén sem ezek a feltételek a meghatározóak. Jelentős változásnak tartom azt is, hogy a rendelkezési állományban lévő köztisztviselőt igenis be kell osztani, s nem csak be lehet osztani munkavégzésre. Lehet természetesen itt egyszerűen nyelvtani különbs égekről beszélnünk, azonban az egyértelmű fogalmazás nyilvánvalóvá teszi, hogy a rendelkezési állomány időszaka nem az a korszak, amikor a főtisztviselő az úgynevezett rekreációs idejét tölti, hanem ez valóban a munkavégzésnek - bár speciális feltételek me lletti munkavégzésnek - a periódusa, időszaka. Ebből a szempontból úgy látom, hogy ez a változtatás valóban alapjaiban alakítja át a főtisztviselői karról vallott felfogásunkat, hiszen nyilvánvalóvá teszi, hogy a főtisztviselőnek a rendelkezési állomány id őszaka alatt is a törvényben meghatározott feladatait kell teljesítenie. Néhány pontosító megjegyzést is tartalmaz a törvényjavaslat, illetőleg annak indoklása. Ezek a közszolgálati jogviszony, illetőleg a főtisztviselői jogviszony megszűnésének eseteit po ntosítják, s egyben ezzel a pontosítással összefüggésben azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy ha a főtisztviselő nem tesz eleget a kötelezettségeinek, illetőleg nem fogadja el a vezénylést, abban az esetben megszűnik ezen okok miatt is a jogviszonya. Ez talán a korábbi szabályozásban is így volt, azonban
