Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
438 értelemben elfogult, magyarul: európai normáktól idegen módszereket alkalmaztak a legutóbbi választások során. Úgy véljük, hogy ha a csonka kuratóriumok rendszere nem működött volna, ha ebben a normában a jelenlegi ellenzéki pártok az európai követelményeknek megfelelő megoldást kerestek volna, akkor egy ilyen kedvezőtlen jelentést a magyar választási eredményekről most nem kéne zsebre tennünk, illetve tudomásul vennünk. Itt azért szeretném emlékeztetni Várhegyi Attilát, a Fidesz képvi selőjét, hogy szép, emelkedett és idézetekkel tarkított szövege a helyes cselekvés elmulasztásáról - hogy is mondjam - talán aforizmaként és politikai iránymutatásként akkor is használatos lett volna, amikor tudatosan a helyes cselekvést nem követték, és a zokkal a következményekkel is szembe kell nézni, amelyeket a veretes idézet a helyes cselekvés tudatos elmulasztása esetén figyelmeztetésként megfogalmazott. Térjünk át azokra az ügyekre, amelyekben egyetértünk! Természetesen minden látszatvita ellenére is - mármint amelyeket itt esetleg Várhegyi Attila képviselő úr felszólalásából kivehettek - a mai magyar parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy Magyarországon az európai uniós normákat egyebek között a médiatörvényben is alkalmazni kell. Ezért is szület het egyetértés ennek a törvényjavaslatnak az érdemi részében, tehát az érdemi részének az elfogadásában, hiszen mind a négy parlamenti párt a bizottsági ülésen is, de alapjában véve itt a plenáris ülésen is hitet tett amellett, hogy az Európai Unióhoz csat lakozás érdekében mindazokat a médiával kapcsolatos normákat elfogadja, amelyek a csatlakozás feltételei. Azt gondolom, egyetértés van - megint csak a látszatviták ellenére - abban, hogy amilyen lehetőség van az európai uniós normák elfogadásával egyidejűl eg, részesítsük előnyben a magyar kultúrát. Természetesen itt sok olyan akadály van, amely talán nem mindig a szívünk szerinti, de az európai uniós csatlakozás szempontjából korlátot jelent. De használjuk ki a médiatörvény módosításában rejlő, és az európa i uniós jogharmonizáció kapcsán meglévő lehetőségeket arra, hogy a magyar kultúra lehetőségeit bővítsük, támogatásának lehetőségeit bővítsük. Itt azonban egy zárójeles megjegyzést kell tennem. Nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy itt talán néhányan kives zik a vitából. Nem olyan egyszerű például, hogy mit tekintünk magyar nyelven gyártott műsornak, hiszen aki ismeri például a magyar filmművészet kitűnő alkotásait, nehezen vitathatná, hogy a magyar kultúra szerves része, mondjuk, Szabó István legújabb filmj e, amiben Szabó Istvánon kívül egyetlenegy magyar alkotóelem nincs, mégis a magyar kultúrának ez az alkotás szerves része. Egyetlen szereplője sem magyar, egyetlen magyar szó sem hangzik el ebben a filmben, és a kivitelezése, tehát a gyártása során sem mag yar apparátus működött közre. De a magyar nyelven gyártott műsor egyébként is nehezen kezelhető, hiszen nagyon sok olyan magyar film készült az elmúlt évtizedekben, mondhatnánk nyugodtan, amelynek főszereplői szinkronizálva jelentek meg a filmben, hiszen n em magyar színészek játszották a legfőbb szerepeket, mégis a magyar kultúra szerves részei ezek a filmek. (11.00) De a szándékban, hogy a magyar kultúra alkotásait lehetőleg előnyben részesítsük, azt gondolom, hogy konszenzus van. Azt feltételezem, hogy eg yetértés van abban is, hogy ne szűnjenek meg - ha nem feltétlen szükséges - az olyan igényes és kedvelt szakosított televízióadások, mint mondjuk a Spektrum televízió vagy a National Geographic adása, amelyek nem felelnének meg az európai uniós normáknak. Azt gondolom azonban, senki nem vitatja, hogy műsoruk az átlagos, kereskedelminek nevezett tévéműsoroknál, de a magyar közszolgálati televízió mai műsoránál is sokkal igényesebb, és sokkal inkább szolgálja a kulturálódást. Tehát amennyiben lehetőség van ar ra, hogy megmentsük ezeknek az adóknak a műsorát, akkor mindent meg kell tenni ennek érdekében. Végül egyetértés van abban is, hogy legyenek betartott és betartható szabályok a kiskorúak védelmében. Ebben nincs különbség a parlamenti pártok között: minden parlamenti párt elkötelezett, azt feltételezem, a kiskorúak védelmében, de komoly véleménykülönbségek alakulhatnak ki
