Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VÁRHEGYI ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
433 Marad azonban még egy nyitott kérdés: miként viszonyuljunk azokhoz a gazdasági vagy politikai jellegű, vagy netán személyi dön tésekhez, amelyeket az elmúlt időszakban a csonka kuratóriumok hoztak a közszolgálati rádióban és televíziókban? Mint az kifejtettem, mi, szocialisták a csonka kuratóriumok működését a médiatörvény betűjével és szellemével ellentétesnek tartjuk. A törvénye sséget tehát maradéktalanul és minden tekintetben helyre akarjuk állítani. Véleményünk szerint a kizárólagos hatalom kényelme a kizárólagos felelősség kényelmetlenségével jár együtt. Mindazért, ami az elmúlt években a közszolgálati rádióban és televíziókba n történt, azoknak a testületeknek és személyeknek kell vállalniuk a felelősséget, amelyek és akik a tulajdonosi és felügyeleti jogokat gyakorolták. Félreértés ne essék! Nagyon is jól tudjuk, hogy a mégoly mostoha körülmények ellenére is sokan dolgoztak a közszolgálati rádióban és televíziókban, akik előtt tisztelettel fejet kell hajtanunk, mert törvényesen és tisztességesen ellátták szakmai feladataikat. A tájékoztatás és a tájékozódás szabadságának újrateremtésében mindenkire szükség van, aki ezt a szabad ságot nem kisajátítani, hanem szolgálni akarja. Szeretném remélni, hogy a jelenlegi helyzetben is lesz erőnk a széles körű egyetértés megteremtésére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Várhegyi Attilá nak, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak. VÁRHEGYI ATTILA , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálattal hallottam vagy vettem észre, hogy nem sikerült a kulturális tárca politi kai államtitkárának egyeztetnie Kósa képviselő úrral, párttársával, frakciótársával, és valószínűleg nem sikerült végighallgatnia tegnap a Lendvai Ildikó által elmondottakat sem. Mert itt már tényleg annyi angyal röpködött az elmúlt szűk egy órában a Ház f ölött, hogy mármár azt hihettük volna, hogy befejeződik az a fajta acsarkodás, amely ezen, egyébként jó szándékú, sokak által elmondottan jó szándékú törvényjavaslathoz kapcsolható. Ezért én nem is terveztem azt - bár összeszedtem az adatokat , hogy a mú ltról hosszasan beszéljek, mondjuk, 1996tól, a közszolgálati televízió részvénytársasági, illetve közalapítványi formában való megalakulásától kezdve végignézzük. De ha már képviselő úr megtette, és volt olyan szíves mint 1990től részt vevő szereplője en nek a történetnek - amire okkaljoggal büszke lehet a maga szempontjából , akkor hadd emlékeztessem néhány adatra a tisztelt Házat, anélkül, hogy különösebb minősítés lenne. Pusztán a tényeket hadd soroljam föl 1996tól kezdődően, amikor a jelenlegi formá t meghatározta csak és kizárólag a közszolgálati televízióra a tisztelt Országgyűlés. Nem szólván arról természetesen - mert ez, úgy látszik, nem volt fontos képviselő úrnak, hogy hozzászólásában elmondja, ráadásul vezérszónoklatában, mintegy az MSZP hivat alos álláspontjaként , hogy mi van azzal a javaslattal, amely a gyermekvédelemről szól, amely a médiatörvény hiányosságainak pótlásáról, kiigazításáról szól. Erre sajnos csak 17 másodpercet tudott hozzászólásában szánni. Nos, mielőtt tehát megtenném azt, hogy nagyon röviden - részben előterjesztőként, részben pedig a Fidesz képviseletében hozzászólóként - elmondanám az álláspontunkat erről a törvényjavaslatról, engedje meg, hogy néhány tényt az ön által elmondottakhoz hozzátegyek. Ha már a közszolgá lati televíziónál tartunk, kezdjük mindjárt az alakulással. 1996tal megalakul a részvénytársaság úgy, hogy már megalapításakor - önök csinálták, tisztelt képviselő úr - 3,7 milliárd forint adóssággal indul el. Ezt a helyzetet súlyosbította az a kétharmado s törvény, amelyről ön említést tett. Hiszen 1997ben a Magyar Televíziónak még 16,5 milliárd forintnyi reklámbevétele volt, a médiatörvény alapján ez az összeg 1998ban már csak 5,9 milliárd forintra, azaz csaknem
