Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
428 akkor ellenzékben lévő pártok nyújtottak be, olyan javaslatot, amely az európai uniós jogharmonizációt segítette volna elő, valóban a tavasz során - és korábban is megfogalmazott szándékok szerint - az akkori kormánypártok, ma ellenzékben - az ő h asználatuk szerint sokszor: kisebbségben - lévő pártok javasolták. Az Európai Unió szabályozási kívánalmai meglehetősen egyértelműek, azonban az is világos számunkra, és az eddig történtek tanulmányozása is arra utal, hogy akár az Európai Unió szabályozásá nál szigorúbb megfogalmazások vagy szabályok is bekerülhetnek egy ilyen módosításba. Ezek, én úgy látom, két területen jöhetnek szóba a további módosításokat javaslók szerint, az egyik ilyen terület a kiskorúak védelme, tehát a gyermekvédelmi szempontok, a miről nagyon festői és nagyon érzékletes módon beszélt szintén az előterjesztő, a másik a reklámok kérdése. Én csak arra utalnék, hogy megtehetjük azt, tehát mód van arra, hogy szigorúbb szabályozást vezessünk be, azonban mérlegelnünk kell ezeknek a követk ezményeit is, tehát arra azért ügyelnünk kellene, hogy ne eredményezzen ez a szigorúbb változás akár paradox hatást, tehát hogy éppen visszájára forduljanak esetleg nagyon tisztességes és indokolt szándékaink a gyakorlatban. A má sik ilyen fontos probléma a hatálybalépés kérdése. Azt tudjuk, hogy az Európai Unió minél gyorsabb hatálybalépést szeretne, tehát hogy minél gyorsabban vezessük be ezeket a módosításokat, és bizonyos jelek arra utalnak, hogy ettől tenné függővé bizonyos kö zösségi programokban való részvételünk lehetőségét. Ebben azonban, úgy látjuk, és a magyar külpolitika is úgy látja, hogy nincs az Európai Unión belül sem teljes konszenzus, egyetértés, és mindig is azt mondtuk, mármint a magyar kormány, az előző is és a m ostani is úgy gondolja, hogy semmi esetre sem szeretné és nem fogadja el a két dolog összekapcsolását, tehát ebben a tekintetben az árukapcsolást. Szeretnék visszatérni még két dologra. Az egyik, amit az előterjesztő úgy fogalmazott meg, és ebben igaza van , hogy ugyebár az európai uniós művek arányán, az 50 százalékon belül az arányok nincsenek szabályozva, azaz tulajdonképpen a magyar művek aránya nincs korlátozva. Lehetséges, hogy jogi értelemben elérhetünk egy ilyen helyzetet, hogy nincs szabályozva, azo nban vannak bizonyos szokásjogok, vannak bizonyos bevett arányok, amelyekre nyilván nekünk is tekintettel kell lenni. De ennél én egy fontosabb összefüggésnek tartom azt, hogy vajon mik azok a belső korlátai a magyar kultúrának, mik azok a belső korlátai a magyar televíziós, mozifilmes vagy bármiféle művészeti, alkotó teljesítménynek, amelyek nem teszik lehetővé adott esetben, hogy a számunkra egyébként tágabban meghúzott határokat is kitölthessük. Azaz azt mondom, hogy ha ezen a vágányon megyünk tovább, ak kor vannak a médiatörvénnyel kapcsolódó más törvények, más típusú, akár kulturálispolitikai problémák, amelyeket végig kell gondolni, és amelyek például átvezetnek a filmtörvény ügyéhez. Hiszen ott sem pusztán jogi kérdések, hanem nagyon kemény financiáli s, anyagi összefüggések merülhetnek fel. A másik ilyen probléma, amire szeretnék még kitérni, a gyermekvédelmi szempont, tehát a kiskorúak védelme. Szalai Annamária, mint mondtam, meglehetősen festőien és drámaian ábrázolta a szegény kisgyermek panaszain k eresztül a helyzetet. Megjegyzem, akkor még nem volt televízió. Tehát a gyermeki lélek vacogása, azt is mondhatnám, lehet, hogy XX. századi, de ez egy mélyebb történelmi és társadalomlélektani probléma, amit hordozunk magunkkal, és nem lehet minden kérdés t arra fogni, hogy a XX. század vagy a XXI. század tömegmédiumai és a kereskedelmi televíziók sajátos műsorkínálata, az itt létrejött műfaji túltengés lenne az egyetlen oka mindezen bajságainknak. Én azért szeretném ezt megfogalmazni, mert itt is szembe ke ll néznünk, az államnak is, az állam szabályozó aktivitásának és vágyainak, olyan korlátokkal és rideg tényekkel, amelyeket nem tudunk kikapcsolni. (10.10) Én azért szeretném ezt megfogalmazni, mert a későbbi vitáink során jó lenne, ha ez egy közös nevező vagy közös egyetértés lenne, hogy ne toljunk minden problémát, ne fogjunk rá minden problémát pusztán arra, hogy vagy szabályozási hiányosságok, vagy a közmédiumokon kívüli
