Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
391 BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban hosszasan megvitattuk azt, hogy hogyan kell az egyensúlyt helyreállítani, milyen j ogosítványok kellenek, nem kellenek a szakszervezeteknek, sőt a vita legelején a miniszter úr részéről, illetve egyik képviselőtársuk részéről érintőlegesen szóba került a szegénység elleni küzdelem, a munkahelyteremtés, amit különösen fontosnak tart a min iszter úr a tekintetben, hogy ha minél több munkahely teremtődik, minél több a munkahely, annál több a választási lehetősége a munkavállalónak, annál nagyobb biztonságban van, annál kisebb a kiszolgáltatottsága. Nos, ezzel a véleményével, tisztelt miniszte r úr, én is egyetértek, bármennyire meglepő is ez most néhány szocialista képviselőtársamnak. Egyetértek azért, mert a munkahelyteremtést valóban nagyon fontosnak tartom. Akkor, amikor 1998ban a polgári kormány átvette az ország irányítását, azt az alapve tést, azt a filozófiát fogalmaztuk meg, hogy "segély helyett munkát". Ennek jegyében születtek meg azok az intézkedések, amelyek lehetővé tették, hogy a ciklus végére mintegy 250 ezerrel több munkahely teremtődött meg, nőtt a foglalkoztatottak száma, csökk ent a munkanélküliség. Szeretném felhívni a figyelmüket, illetve emlékeztetni önöket arra, hogy amikor másfél millió munkahely szűnt meg Magyarországon a rendszerváltást követően, a magyar társadalom akkor nézett először szembe a munkanélküliséggel mint ol yannal; meglehetősen drámai volt ez nemcsak az egész társadalomnak, a családoknak, de az egyes embereknek is. Ezért tartottuk nagyon fontosnak azt, hogy az 1997es mélypontról valamilyen módon, ha lehet, akkor természetesen olyan módon mozduljon el az orsz ág, hogy nőjön a foglalkoztatottak száma, és csökkenjen a munkanélküliség. (17.30) Ennek érdekében különböző eszközöket vettünk igénybe természetesen, hiszen úgy gondoljuk, hogy ez a probléma nem egyetlen, kizárólagos eszközzel, módszerrel oldható meg. Elő ször különböző célelőirányzatokat biztosítottunk a költségvetésben arra, hogy ezeket a célkitűzéseket meg tudják valósítani a gazdaság szereplői. Mert ne felejtsük el, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak munkáltatókról, hanem munkaadókról is szót kell ejten ünk, hiszen a kettő csak együtt, egymással tud létezni. Ekkor került bevezetésre az aktív foglalkoztatási célelőirányzat, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat. Szándékunk volt, hogy a hátrányos helyzetű régiókat is valamilyen módon, valamilyen eszközzel se gítsük, támogassuk abban, hogy a valóban nagyon nagy munkanélküliség csökkenjen. Gondolok itt azokra a területekre, amelyek ÉszakMagyarországon, illetve a DélAlföldön helyezkednek el. Itt is sikerült olyan komplex programokat bevezetni és megvalósítani, amelyeknek a segítségével az első egykét évben sikerült három és fél ezer munkahelyet teremteni. A gazdasági helyzet fokozatos stabilizálódásának, a gazdasági növekedésnek, az Európai Unió tagországainak átlagát meghaladó mértékű növekedésnek köszönhetően nőtt a foglalkoztatottak száma és csökkent a munkanélküliség. Természetesen a gazdasági növekedés éreztette hatását a munkaerőpiacon is. Azt is érzékeltük ezzel együtt, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak olyan munkavállalók, akik különböző okok miatt nehezen vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni a különböző meghirdetett, pályázatokkal meghirdetett munkahelyeken. Éppen ezért megpróbáltuk differenciáltan kezelni ezeket a problémákat. Gondolok itt a pályakezdő fiatalokra vagy a romákra, vagy gondolok a z idősebb korú munkavállalókra. Azért, hogy ők is megtalálják a maguk számára megfelelő munkahelyet, különböző aktív eszközök alkalmazásával igyekeztünk ezeket az elképzeléseket megvalósítani. Talán ezeknek is köszönhető az, hogy ÉszakMagyarországon is si került a munkanélküliséget a korábbi évekhez képest csökkenteni, bár kétségtelenül a mai napig is fennáll, hogy ebben a térségben a munkanélküliség még mindig meghaladja a nyugati, nyugatdunántúli országrész munkanélküliségét - kétszerese még ma is , ill etve a fővárosi adatokat. Úgy hiszem, e tekintetben a szocialista kormánynak, illetve a munkaügyi miniszter úrnak is meglesz még a tennivalója és
