Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - NÉMETH FERENCNÉ (MSZP):
389 nem sért, a maximált időtartamon túli munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás is lehetséges marad, ugyanis ahhoz már a munkavállaló egyetértése lesz szükséges. A munkavállalók érdeke, hogy a munka törvénykönyve valós védelmet nyújtson, a törvényességi maximumot rögzítse, növelje a munkavállalók és a szakszervezetek jogait. A következőkben a vállalatok megítélésében erőteljes szerepet kell kapnia annak, hogy rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkezzék. A munka világa egy közös tér, amely a szereplők , a munkavállalók, a munkaadók és a kormány együttműködésére épül. Helyre kell állítani az elmúlt négy évben megbomlott egyensúlyt, és folytatni a megszakadt párbeszédet. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépe n, képviselő úr. Következik Németh Erika, a Magyar Szocialista Párt részéről; őt követi - mint utolsó előre bejelentetett felszólaló - Kovács Tibor, szintén a Szocialista Pártból. Képviselő asszony, parancsoljon, öné a szó. NÉMETH FERENCNÉ (MSZP) : Elnök Úr ! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kárpáti Zsuzsa képviselőtársam az alkotmányos jogokról beszélt, én is ezzel szeretném kezdeni. Mindannyian tudjuk, hogy az alapvető emberi jogok közül az egyik éppen a munkához való jog. A munka volt mindig is a megélhetés forrása, és én úgy gondolom, hogy a jövőben is ez jelenti majd minden embernek a boldogulás, megélhetés alapvető forrását. Ezért számunkra, szocialisták számára, nagyon fontos, hogy mindenki helyet találjon a munka világáb an, hogy munkájával biztosítsa saját maga és családja számára a tisztes jövedelmet, alapozza meg szociális biztonságát és megélhetését idős korára. (17.20) Célunk, hogy Magyarországon is európai viszonyok legyenek a munka világában is, vagyis tiszta, átlát ható, kölcsönös alapokon nyugvó viszonyok legyenek a munkaerőpiac valamennyi szereplője számára. Európai viszonyok alatt persze mi, szocialisták európai béreket is értünk. Értjük alatta az elvégzett munka, a teljesítmény értékarányos javadalmazását, melyne k eredményeként európai életnívót biztosíthat magának és családjának az, aki dolgozik. Elfogadhatatlan és méltatlan a magyar munkavállalók számára, hogy miközben európai társaikhoz képest lényegesen többet dolgoznak, bérük messze elmarad a nyújtott teljesí tményüktől. A napirenden szereplő törvényjavaslat ezért az én olvasatomban és számomra, és azt hiszem, valamennyi szocialista képviselőtársam számára is a munkavállalók érdekeit szolgálja. Az európai uniós csatlakozástól a munkavállalók életfeltételeinek j avulását is várják a munkavállalók, az emberek. Az életminőség javulását azonban nemcsak az elvégzett munka és annak körülményei jelentik, hanem az is, hogy mennyi szabadidővel rendelkeznek, és azt miként van módjuk eltölteni, vane lehetőségük tudásuk és egészségük folyamatos megújítására, karbantartására, családi és emberi kapcsolataik ápolására, gyermekeikről, szüleikről való gondoskodásra, kikapcsolódásra, művelődésre, regenerálódásra. És ugye, itt vagyunk a másik alapvető emberi jognál: a pihenéshez va ló jognál. A törvénymódosítási javaslat általános szabályként heti két pihenőnapot tartalmaz, melyből az egyiknek vasárnapra kell esnie; azt hiszem, sokan érintették a törvénymódosítási javaslatnak ezt a részét. Én erről nem akarok különösebben beszélni, d e őszintén remélem, hogy a képviselőtársaim között nincsen senki, aki ne értene egyet azzal a szándékkal, hogy a vasárnap legyen végre a családoké. Egyet kellene tehát értenünk ebben. Én családanyaként egyébként nem tartom jó vasárnapi programnak a bevásár lóközpontok felkeresését, de miután a foglalkoztatási bizottság ülésén szó volt erről, hogy most mi lesz a TESCOval, én nem gondolom, hogy ha elfogadjuk ezt a törvénymódosítási javaslatot, akkor
