Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója:
348 Ildikó, Németh Erika, Gúr Nándor, Földesi Zoltán, Farkas Imre, Mester László, Karsai József, Devánszkiné dr. Molnár Katalin és Gyárfás Ildikó MSZPképviselők önálló indítványát T/25. számon, a foglalkoztatási bizottság ajánlását pedig T/25/1. számon kapták kézhez. Megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Államtitkár Urak! T isztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy öröm számomra, hogy egy olyan törvénytervezet előadója, előterjesztője lehetek, amely az elmúlt időszakban minden egyes módosítás kapcsán igen komoly belpolitikai viharok forrása volt. Azok a képviselőtársaim, aki k az előző ciklusban is itt ültek az Országgyűlés padsoraiban, nagyon jól tudják, hogy a legutóbbi módosítás során a munkavállalói érdekképviseletek igen sok embert megmozgatva még demonstrációt is szerveztek a munka törvénykönyvének legutóbbi módosításáva l szemben, és sokan - bár azóta többen megfogalmazták azt a bírálatot, hogy ez a kifejezés egy kicsit erős, de - cselédtörvénynek is megfogalmazták a legutóbbi módosításokat. Mi, parlamenti képviselők, itt a tisztelt Házban akkor is elmondtuk, hogy abban a z esetben, ha a Magyar Szocialista Pártnak lehetősége lesz arra, hogy kormányzati pozícióhoz jusson, akkor az egyik első olyan törvény lesz, amelyet módosítani kívánunk, és vissza fogjuk állítani azokat a munkavállalói jogokat, amelyeket az előző kormány e lvett a munkavállalóktól. Ez a törvénytervezet tulajdonképpen, amelyet a képviselőtársaimmal együtt benyújtottunk, azt a célt szolgálja, hogy helyreállítsa azt a megbomlott egyensúlyt, amelyet véleményünk szerint a legutóbbi módosítás a munka törvénykönyvé ben véghezvitt. Hiszen gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, milyen helyzetben van most Magyarországon az egyszerű munkavállaló. Vajon a törvényben előírt jogoknak, jogosítványoknak az egyén hogyan tud a munkahelyeken érvényt szerezni? Vajon nyugodt szívvel elmondhatjuke azt, hogy az a munkás, aki dolgozik akárhol, bármelyik cégnél az országban, élni tud a jogaival? Nemet mere mondani időnként a munkáltatójának vagy a cég tulajdonosának anélkül, hogy mindez ne veszélyeztesse azt, hogy elveszíti a mu nkahelyét, ne veszélyeztesse azt a pozíciót, amit el tudott érni? Úgy gondolom, hogy a magyar munkavállalók sajnálatos módon nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nekünk, politikával foglalkozó embereknek, mindenképpen oda kell figyelnünk a magyar munk avállalók helyzetére, hiszen a munkaadók vonatkozásában legtöbbször igen komoly szervezet, jogi háttér és anyagiak állnak rendelkezésre, hogy az érdekeket érvényesíteni tudják. Azt is tudjuk, hogy sajnálatos mó don nem lehet elmondani, hogy manapság a munkaidőnek lenne tisztességesen kezdete és vége. A munkavállalókat rendszeresen kényszerítik arra, hogy túlmunkát végezzenek, és sajnálatos módon a törvény a legutóbbi módosítás alapján bizony lehetővé teszi vagy t ette azt is, hogy mindezért cserébe ne kapjanak még anyagi támogatást sem, pluszjövedelmet sem. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk. Képviselőtársaim! Hadd mondjam el, hogy a jelenlegi, még hatályban lévő törvényi szabályozást miért tartjuk elengedhetetlenül fontosnak, hogy megváltoztassuk. Elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy tarthatatlan és igazságtalan az, ha a munkavállalók munkaszerződés módosítása nélkül a cég két vagy több telephelye között korlátlanul átcsoportosíthatók, magyarán, ha Záhonyból S zentgotthárdra küldözheti a munkáltató a munkavállalókat szabad döntése alapján anélkül, hogy ebben meg kellene állapodni. Vagy kérdezem a képviselőtársaimat, hogyan védi a törvény a munkavállalók érdekét, ha a törvényes munkaidőt folyamatosan és lényegese n meghaladó napi munkaidőben történő foglalkoztatásért nem jár többletdíjazás. Vagy kérdezem, hogy hogyan szolgálja a családok érdekét az, ha a szülők a heti két pihenőnapjukon korlátlanul és tervezhetetlenül munkára vezényelhetők.
