Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök átiratának ismertetése politikai államtitkár kinevezéséről: - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
303 Öné a szó, frakcióvezető úr. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Azt gon dolom, hogy egy örömteli esemény tanúi lehetünk a napokban. Talán véget ér az a fajta átlátszó pánikretorika, amelynek az elszenvedői nem mi voltunk az elmúlt kéthárom hétben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) , hanem a magyar gazdaságot sodorhatta ilyen kockázatos helyzetbe, ha ezt tovább folytatták volna, hiszen az elmúlt hetekben, sőt az elmúlt hónap során számtalanszor hallottuk azt öntől is, miniszterelnök úr, a pénzügyminisztertől is, László Csabától, hogy a magyar gazdaság borzalmas állapotban van, üres a kincstár, üres a kassza, és ez komoly gondot jelent a szocialistaszabad demokrata kormány számára is. Ennek ékes cáfolata mindaz, amit péntektől kezdve hallunk, hiszen pénteken a pénzügyminiszter és talán ön is világossá tette, hogy nemhogy b aj van, nemhogy üres a kaptár, hanem éppen azok az örömteli folyamatok, amelyek tavaly is, idén is érvényesülnek, azaz az év második felében jelentős bevétellel számolhat mind a költségvetés, mind a társadalombiztosítás. 250 milliárd forintot említ a pénzü gyminiszter a költségvetés várható pluszbevételeként, 6970 milliárd forintot a társadalombiztosításnál, azaz összességében 320 milliárd forint pluszbevétellel számolnak önök az év hátralévő részében. Ez nagyságrendjében hasonló ahhoz, ami tavaly került be pluszpénzként az Államkincstárba. Ennek köszönhetően tudtuk a nyugdíjakat jelentősen emelni tavaly, az év második felében, ennek köszönhetően került pénz az egészségügyi dolgozók bérének emelésére, sőt a Széchenyiterv további kibővítésére, fejlesztésére. Talán véget vetnek - bízom benne - annak a nagyon kockázatos, nagyon álszent és a magyar gazdaság teljesítőképességére bizony veszélyt hordozó retorikának, amit az elmúlt hetekben folytattak, már csak azért is, mert ezt már egyszer hallottuk. 1994ben az ön elődje, főnöke, Horn Gyula miniszterelnök úr hasonló módon próbálta a Szocialista Párt ígéreteinek elmaradásáért a felelősséget az Antallkormányra, a Borosskormányra hárítani, mondván, becsapták a szocialistákat, nem árulták el a költségvetés, a gazda ság valódi helyzetét, és ezért nem tudja a Szocialista Párt teljesíteni mindazt a szépet és jót, amit megígért. Akkor ennek egy tragikus következményekkel, a gazdaság és a társadalom számára bizony drámai következményekkel járó Bokroscsomag lett a végkife jlete. Most talán kiderült, hogy még dialektikusan sem lehet egyszerre két dolgot művelni, egy fenékkel két lovat megülni, nem lehet ezt az egyszer már elsütött rossz poént felmelegíteni és mindaközben a 100 napos program ígéreteit teljesíteni. Nem lehet f eketére festeni az eget, elhazudni a magyar gazdaság teljesítményét, már csak azért sem, mert ha nem közöttünk folyik a vita, hanem megpróbálunk egy pártatlan, tárgyilagos elemzést döntőbíróként magunk elé hívni, akkor a Valutaalap, az IMF elemzése, amely éppen most készült el, segítségünkre siethet. A Nemzetközi Valutaalap most napvilágot látott jelentése arról szól, hogy a magyar gazdaság - ahogy ők fogalmaznak - robusztus növekedésen megy át, sikerrel vészelte át a világgazdasági recessziót a belső keres let, a belső fogyasztás élénkítésével, fejlesztési források bevonásával. Arra kérem önt, ne csak engem oktasson ki bántó módon, hogy mit olvassak ráérő időmben - Freud helyett vegyem kezembe Hegelt is. Javaslom, hogy keresse elő valahol az alsó vagy a föls ő polcokról Marx Károly műveit, és ott megtalálja Marx Károlynak a Brumaire 18áról, Louis Bonapartéról írt pamfletjét, aki Hegelt idézi az önnek kedves dialektika alapján. Marx így ír: a történelemben minden kétszer fordul elő, egyszer tragédia formájában , egyszer pedig bohózat formájában. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) A tragédiát már átéltük a Hornkormány idején, most talán véget ér a bohózat, amit önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) vázoltak az elmúl t hetekben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
