Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - A gyógyszerészetet érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
264 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszó lalások következnek, először az írásban előre jelentkezett felszólalók. A sorban első Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől; őt követi Frajna Imre úr, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. Kuncze úr, öné a szó. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején, 1994ben a '94. évi LIV. számú törvényt hatpárti konszenzussal támogatta, fogadta el a parlament. Tettük ezt annak idején azért, mert az volt a célunk, hogy az európai unió s gyakorlatnak megfelelő magángyógyszerészet alakuljon ki Magyarországon. Meg akartuk teremteni az alapjait annak, hogy Magyarországon megindulhasson a gyógyszertárak privatizációja, illetve meg akartuk erősíteni a gyógyszerészek szerepét a gyógyszertárak működtetésében. A törvény végül is sikeresen vizsgázott, ezt egyrészt mutatja mindaz, ami ezen a területen azóta történt Magyarországon, másrészt igazolja az is, hogy nagyon sokan fordultak annak idején a törvénnyel szemben az Alkotmánybírósághoz. Végül az Alkotmánybíróság 2001ben minden megkeresést elutasított, vagyis a törvény kiállta az alkotmányosság próbáját is. Ennek a törvénynek volt aztán köszönhető, hogy 199596ban lezajlott a gyógyszertárak privatizációja Magyarországon, amit megint utólag lénye gében példaértékű privatizációnak nevezhetünk, még akkor is, ha természetszerűleg nagyon sok vita kísérte annak idején ezt a folyamatot. (15.10) Ennek a folyamatnak a következményeként európai színvonalú gyógyszerellátás alakult ki Magyarországon, egyre nő a korszerű gyógyszertárak száma, ebből adódóan egyre nő azon gyógyszertárak száma is, amelyek magas színvonalú szolgáltatás nyújtására képesek. Mindez a törvények és a feltételek megteremtésén túlmenően természetesen köszönhető a gyógyszerészek hivatástud atának, szakmai felkészültségének és vállalkozói bátorságának, amellyel egyáltalán bele mertek vágni a privatizáció folyamatába. S mindezt sokszor nagyon nehéz szabályozási körülmények között tették, változó körülmények és feltételrendszer mellett tették, és természetesen tették ezt sokszor az állami beavatkozás körülményei közepette is. Gondolok arra, hogy az ő szabályozásukat, illetve elsősorban a gazdaságos működésüket is milyen módon befolyásolták például az elmúlt időszakban. Ebből következik a döntésh ozók - a politikusok és a kormány - feladata a következő időszakra nézve: stabil, kiszámítható viszonyokat teremteni ezen a területen, olyan szabályozást kialakítani, ami ezeket a stabil és kiszámítható viszonyokat megteremti, s természetesen nem a gyógysz erészek érdekében, hanem egész egyszerűen azért, mert az ezt a szolgáltatást igénybe vevő lakosságnak elsősorban ez az érdeke. Ennek a rendszernek és a kiszámíthatóságnak az egyik legalapvetőbb eleme a gyógyszertárak működtetéséhez szükséges személyi jog e ngedélyeztetésének a kérdése. Ez ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban szakmai és csak másodsorban államhatalmi kérdés. 1999ben módosította a parlament az 1994ben elfogadott LIV. számú törvényt, és akkor az eredetileg beterjesztett javaslat a Ma gyar Gyógyszerész Kamarának adta volna a személyi jog engedélyezését, ez azonban a vita közben megváltozott. A Szabad Demokraták Szövetsége annak idején az eredeti elképzelés szerinti módosítást támogatta volna. Ezt azzal indokoltuk, hogy a kamara köztestü leti és önkormányzati funkciói megerősödtek, képes tehát átvenni ezeket a feladatokat, ezért aztán indokolt volt e tekintetben a decentralizáció, merthogy a decentralizáció viszont illeszkedik egyfajta államigazgatási reformfolyamatba, amikor az állam, a v égrehajtó hatalom bizonyos jogosítványait köztestületek részére adja. Különösen indokolt ez például a most tárgyalt törvény esetében, ahol elsősorban szakmai kritériumok alapján kell a kérdéseknek eldőlniük, márpedig a szakmai információk és az ehhez szüks éges felkészültség éppen a kamaráknál volt meg.
