Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 25 (4. szám) - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
156 A ciklus első felében jelentősen megnöveljük , megduplázzuk az előző kormány által drasztikusan lecsökkentett szabad rendelkezésű, úgynevezett helyben maradó személyi jövedelemadórészt, ezzel párhuzamosan azonban törekedni fog a kormány arra, hogy a települési és a területi egyenlőtlenségeket felszá molja. Bízom abban, hogy az előző kormányzati ciklussal szemben az előttünk álló kormányzati ciklus végére jobbak lesznek a kilátásaink, és élhetőbb lesz az ország. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzá szólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője; őt Hiller István úr, az MSZP képviselője követi. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van, aki érzelmi felhangoktól ment es, objektív értékelést próbál adni az előttünk fekvő kormányprogramról. Nem csupán azért, mert az embernek időnként az az érzése, hogy még nem ért véget a választási kampány, vagy inkább már kezdetét vette az önkormányzati választások kampánya, hanem azér t is, mert egy néhány nap alatt elkészült kormányprogramtól nem várható el a teljes mélységű kibontás, és a tárgyalás időkeretbe történő szorítása sem teszi lehetővé, hogy részletesebben megvitassuk az anyagot. Én két kérdéssel szeretnék nagyon röviden fog lalkozni: az egyik a nyugdíj, a másik pedig az egészségügyi fejezet. A Magyar Demokrata Fórum - konzekvensen eddigi álláspontjához - nem ért egyet a korábban felületesen megvalósított és ebben a programban is ismételten előkerülő, a mai fiatal és középkoro sztályra vonatkozó nyugdíjpolitikával. Mi a magánpénztárak helyett az állami társadalombiztosításnál vezetett tőkeszámlákban és az ezekből következő államilag garantált nyugdíjakban bízunk. Emlékeztetem önöket, hogy elkezdődött az a munka, amely az egyéni számlák beállítását indítványozta, ahol mindenki figyelemmel kísérheti majd a járuléknövekményét, és bizonyos szolgálati idő elteltével, attól függően, hogy mennyi járuléka halmozódott fel, választhatja azt, hogy nyugállományba vonul. Ezért és nem csupán e zért, hanem azért is ellenezzük a magánnyugdíjrendszert, mert sérti a sok száz esztendős, a programban is pozitívan értékelt, az egész nemzetre kiterjedő szolidaritási elvet, és azért is, mert az elmúlt időszak igazolta a bevezetéskor hangoztatott félelmei nket, hogy a pénztártagok befizetései az elmúlt évek során évről évre jelentős mértékben vesztettek értékükből. Az előterjesztő is érzékeli, hogy valami gond van, hisz így fogalmaz: "Lépéseket teszünk a működési költségek csökkentésére és a vagyonkezelés e redményességének a javítására." Ezzel mintegy elismerik, hogy a pénztárak klientúragyanús munkatársainak kifizetett munkajövedelmek és a további jelentős költségek nagyon drágává teszik a pénztárak működését. Kérdéses, hogy lesze ereje annak a miniszterne k ezen változtatni, aki a magánpénztári klientúrához szorosan kötődik, főleg akkor, amikor valami hasonló rendszert kíván az egészségügyre is rászabadítani. Úgy tűnik, hogy az 1997ben, a nyugdíjbiztosítás rendszerének megváltoztatásakor megszü ntetett keresztfinanszírozás visszaállítása, amelyet helyeslünk, nem fog érdemi forrásbővülést eredményezni az egészségügyben, mert a másik oldalon a járulékok egy részét magánpénztárakba kívánják kanalizálni - ez olvasható ki a programból. Az anyagban olv asni lehet a fizetőképes keresletre épített szolgáltatásokról, amely azt az elképzelést vetíti elénk, hogy a jelenlegi kötelező általános egészségbiztosításnak a szűk forrásait úgy kívánja bővíteni a most megalakuló kormányzat, hogy a lakossági terheket fo kozza, a lakosság kényszerű fizetőképes keresletére alapozva csúsztat át bizonyos szolgáltatásokat a magánszférába.
