Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 25 (4. szám) - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
153 Hozzászólásra következik Fónagy János képviselő úr; őt Gulyás József, az SZDSZ képviselője követi. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, úgy még senki nem kezdte itt a felszólalását, hogy nehéz helyzetben van, hiszen egy nagy múltú, ugyanakkor a most hivatalban lévő kormány intézkedése folytán megszüntetett tárca utolsó vezetőjeként állok önök előtt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki is kétségbe vonná egy kormánynál, hogy a saját struktúráját maga állapítsa meg. Ha önök ezt így tartják helyesnek, ám lelkük rajta. A most vitatott kormányprogram 110 oldalából egy oldal fogla lkozik a közlekedéssel. Nagyon remélem, hogy a tárca megszüntetése mellett ez a 30 sor nem azt jelenti, hogy az SZDSZMSZPkormány ennek megfelelően kívánja degradálni ezt a szakmát, ezt az ágazatot. Erre jó reményt ad, hogy ennek a 30 sornak, ami viszont benne van, nincs olyan mondata, nincs olyan szava, nincs olyan betűje, amelyet ne az előző négy év gyakorlatából, programjaiból, illetve a jövőre vonatkozó terveiből vettek volna át. Ezt én jó szívvel, örömmel vettem tudomásul, hiszen azt jelenti, hogy a s zaktárca jövendő birtokosai tisztában vannak azzal, hogy az infrastruktúrát nem lehet négyévente eltérő elvek szerint fejleszteni. Mi is az 1996os közlekedéspolitikai koncepciót fejlesztettük tovább, amelynek szintén nagyon komoly szakmai, társadalmi előz ményei voltak. Ha tehát az új kormány ezeket a folytonosságra alapuló tradíciókat kívánja követni, mi ebben partnerek leszünk, s ebben mind szakmailag, mind politikailag számíthatnak az együttműködésünkre. Ami a programban tehát benne van, azzal csak egyet érteni lehet. Nem is ez a gondunk, a kérdéseink inkább azok, amelyek nincsenek benne. Nincs benne például az M8as, M9es. Nincs benne a dunaújvárosi híd. Én tudom, hogy az SZDSZ elnöke az elmúlt hetekben többször kifogásolta az építendő hidak számát, de ú gy gondolom, e véleményével egyedül állt az országban; mind a Duna, mind a Tisza, mind a más folyóink partján élők továbbra is igénylik annak a nagyon jelentős hídépítési programnak a folytatását, amelyet az elmúlt években sikerrel megkezdtünk, illetve meg valósítottunk. Ígéri a program - s ebben ugyancsak egyetértünk - mind a páros, mind a páratlan számú autópályák építését, ez gyakorlatilag megegyezik a polgári kormány választási programjában ígértekkel. Ennek megvalósítása azonban sokkal könnyebb lesz az új kormánynak, hiszen most, 2002 tavaszán számos előkészített terület, jóváhagyott, hatóságilag engedélyezett terv, sok száz kilométer effektív építési lehetőség áll rendelkezésre, eltérően 1998tól, amikor gyakorlatilag tervek, előkészített terület nélkül vette át a tárca ezt a feladatot, illetve amely tervek rendelkezésre álltak, azok a multinacionális cégek kompetenciájába tartoztak. Nem szól a program arról, hogy kivel akarják ezeket az utakat megépíteni. Feladjae az SZDSZMSZP kormánya a négy év alatt keservesen visszaállított magyar mélyépítőiparnak azokat az elemeit, amelyekről itt az elmúlt időszakban - megengedem, ilyenkor szükségszerűen ezzel együttjáró, cinikus felhangokat sem nélkülöző, pejoratív hangon - hallottunk? Nem cégekről beszélek, hanem arról, hogy 1998ra nemcsak az azt megelőző négy év, hanem az azt megelőző privatizáció miatt is gyakorlatilag megszűnt a magyar mélyépítőipar. 2002ben ismét működik egy mélyépítőipar, amely alkalmas az ország előtt álló ilyetén feladatok végrehajtására. Némi vitát vélek kihallani részben miniszterelnökjelölt úr tegnap elhangzott beszéde, részben a tárca várományosának bizottsági meghallgatása között. Miniszterelnökjelölt úr 800 kilométerről beszélt, a tárca leendő vezetője évi 3040 kilométerről. De úg y gondolom, hogy a nagyobb tétel is, éppen az előbb elmondottak alapján megvalósítható, nem irreális a célkitűzés. Nagyon reméljük, hogy ennek az ígéretnek megfelelően az elkövetkezendő négy évben - ismétlem, a rendelkezésre álló, előkészített területek fe lhasználásával - megvalósul ez a program. Néhány olyan megjegyzést szabad legyen tenni ehhez a tételhez, nem is óhatatlanul a kipécézés céljával, hanem azért, hogy itt is hangot tudjunk adni annak, hogy a szakmai folytonosságot
