Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 21 (2. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
16 kapcsolatos elképzelés, költségvetési és egyéb hozzáférés szempontjából is, akkor ez ma még inkább világosabb, mint tizennégy évvel ezelőtt, amikor az ösztönös politikai mozgalmak és az itt ülő négy pártból három azért tüntetett, tiltakozott, és nem kis mértékben a rendszerváltozás egyik emblematikus történetévé fejlődött az az ügy, ami az akkori kormányzati elképzelés t, végül is a rendszerváltozást követő első kormány legelső szervezési lépéseként, szétválasztotta. Ez tehát az, ami most itt visszaköszön; ez olyan ellentétek egybeötvözésének a lehetőségét teremti meg, aminek nincsen más magyarázata, mint amire itt már u talt előttem a felszólalásában Rogán Antal, hogy kizárólag a gombhoz varrták a kabátot, hiszen mi másnak lehetne tulajdonítani mind a gazdasági és közlekedési miniszter pozícióját, mind pedig a környezetvédelmi és vízgazdálkodási, vízügyi miniszter pozíció ját, mint egy koalíciós osztozkodásnak. Elfogadhatatlannak tartjuk, és erről még bővebben fogunk szólni, hogy ugyanazt a helyzetet visszaállították az egészségügy, valamint a szociális és családügyek tekintetében, amelyet az 1998ban megalakult kormány, hí ven a programjához, a beváltott politikájában szétválasztott, mert természetesen a szociális és családügyek külön miniszteri felelősségen alapuló külön minisztériumi szervezést és külön parlamenti felelősséget is jelentettek - ez a bizottsági struktúrában szerencsére megmaradt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanúgy elfogadhatatlannak tartjuk tehát ezt az összevonást, amely a régi idők mozijára emlékeztet, hiszen emlékszünk még azokra a korábbi, akár az 1990et megelőző, akár pedig a '9498 közötti, személyekre szabott miniszteri feladatokra, amelyek itt most ebben a javaslatban tetten érhetők. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyáltalán nem győzött meg senkit az imént felszólaló Kuncze Gábor arról, ami az őt megelőző felszólalásban világos volt, hogy tudniillik ez a Miniszterelnöki Hivatal ezzel a miniszteri felelősséggel egyáltalán nem az a miniszteri pozíció, amelyre 1996ban, az emlékezetes törvény módosítása során azért került sor, mert akkor is úgy látta a jelenleg kormányra kés zülők többsége, hogy mint a közigazgatás első számú vezetőjének, a központi kormányzati szervezetek első számú tisztviselőjének az addigi, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető államtitkári szerep már kevés, ezt miniszteri jogállású személynek, miniszternek ke ll betöltenie. Ez addig se volt igaz, de az azóta történtek teljesen világossá tették, hogy lényegében egyfajta kormányformaváltozásnak vagy módosulásnak is felfogható az, ami ebben a kérdésben, különösen ebben a javaslatban szembetűnik. Nem lehet ugyani s azt az érvet komolyan venni, hogy azok az ügyek azért fontosak és azért kerülnek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, mert ott jobban szem előtt vannak, és talán a felelősség is nagyobb. Hogyan lehet összeegyeztetni, tisztelt hölgyeim és uraim, és hogyan lehet a miniszterelnöki felelősséget egyáltalán számon kérni egy olyan személyen, akinek egyformán feladatát képezi a területfejlesztés, az idegenforgalom, az egyházi ügyek, a kisebbségi ügyek, a határon túli magyarok ügyei, a kormányzati informatika, és itt jön az újítás: a polgári titkosszolgálatok fölötti miniszteri felügyelet? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nagy felelősséget vállal az a vezető tisztviselő, aki úgymond, nem politikai állásban miniszteri tagja a kormánynak, s aki a hazai polgári titkosszolgálatokat irányító miniszteri funkcióval és felelősséggel is felruházódik. Egyetlenegy kormánynak ilyen törekvése még nem volt. Jól emlékszünk 1990ben az ezzel kapcsolatos alkotmányos helyzetre, majd az ezt követő megoldásra, amely et egyébként a most kormányra készülő, akkor legerősebb ellenzéki párt is szorgalmazott, kifejezetten ellenezve az ilyen típusú megoldást. Jól emlékszünk arra is, és remélem, ezek csak emlékek maradnak, de nem lehet kizárni azt a helyzetet, hogy a polgári titkosszolgálatokkal kapcsolatos, egyébként fokozott parlamenti ellenőrzés nyilvánvalóan politikai természetű ügyekké, illetőleg ilyen természetű ügyek közvélemény előtti megjelenítőjévé fogja tenni azt a személyt, aki tehát a közigazgatás első számú vezet őjeként élvezi a miniszteri funkciót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi igenis emlékszünk azokra a vitákra, amelyek az akkor kormányra készülő pártokat, tehát a mögöttünk hagyott ciklus kormánypártjait érték vádként, hogy ki akarja
