Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 25 (4. szám) - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
148 Mondják a tisztelt ell enzéki képviselőtársak, hogy ez a kormányprogram egyetlen egy konkrétumot tartalmaz, az oldalszámokat, ami alapján el lehet igazodni. Hivatkozott ilyesmire a miniszter úr is. (11.50) Nos, ami a fejezeteket illeti, a vidékfejlesztés, az agrárgazdálkodás, va lamint az agrárkörnyezetgazdálkodás ürügyén ez az agrárprogram, ez a kormányzati program nem mond semmi újat. Tényleg nem mond! Az 1997ben elfogadott nemzeti agrárprogramot és az ez alapján elkészített 1997. évi CXIV. törvényt idézi, azt fordítja le közn yelvre. Nagyon sajnálom, hogy önöknek ez a törvény az elmúlt négy évben is annyit jelentett, mint egy oldalszám, nem voltak képesek még el sem olvasni, nemhogy még végrehajtani is ezt a törvényt. Nos, ennek a végrehajtása az, amiről ebben a programban szó van. Mi ez az öt alapgondolat, amiről ez a program beszél? A jövedelemtermelő képesség megteremtése az agráriumban - s ha van jövedelem, akkor van életforma, akkor van tájgazdálkodás, akkor nincs földprobléma; akkor nem azon kell vitatkozni, hogy ki mennyi ért veszi meg a földet, és kit engednek be oda, mert ha a tulajdonos megfelelő jövedelmet termel az adott földjén, akkor az nem az értékesítés irányában, hanem annak a további művelésben tartásában érdekelt. Nagyon fontos, hogy az egészséges élelmiszerell átás ebben az országban mindenki számára elérhető módon olyan formában valósuljon meg, amely a fogyasztót preferálja, és a fogyasztótól megy vissza a termelőig minden olyan támogatás, amely az egészséges élelmiszer előállításával kapcsolatos szabványoknak megfelel. Ezt hívják versenyszférának. Aztán megjelenik a tájgazdálkodás, a tájrehabilitáció, ami azt mondja, hogy aki ezzel foglalkozik, az különleges, de nem az agrártámogatások körébe tartozó szubvencióval számolhat, hiszen az a környezet, amelynek a fe nntartásáról gondoskodik és amit csinál, ahogy a miniszter úr is mondta, valamennyiünk érdeke egy olyan életfeltétel biztosítása, amibe beletartozik gazdálkodási formára való tekintet nélkül mindenki, aki nem kifejezetten profitorientáltan látja el az adot t területen ezeket a feladatokat. És itt jön - a vidékfenntartási fejezetben ott van, csak ezt valószínűleg nem mindenki olvasta el - a pozitív diszkrimináció. Tehát nincs szó egyenlő támogatási elvekről, hála a Jóistennek, amiről a miniszter úr beszélt és amire célzott. A versenyszférában a nagyok, a kicsik és a közepesek a saját profiljuknak megfelelően kapják meg a támogatást, úgy, hogy a hatékonyság érdekében a felzárkózás a kicsik részére rövidebb időintervallum alatt megteremthető legyen. Ezt hívják p ozitív diszkriminációnak. De nincs negatív diszkrimináció! Mert én emlékszem 1998ra, amikor egy kormányprogramot tárgyaltunk: ott kifejezetten le volt írva, hogy márpedig a termelő típusú szövetkezeteket meg fogjuk szüntetni. Puff, kimondtuk, mint Rákosi elvtárs annak idején, hogy a téeszcséket meg létre fogjuk hozni! Tetszik, nem tetszik, kész! Sikerült is - legalábbis gazdaságilag - úgy leépíteni ezeket a szervezeteket, hogy a jelenlegi vidék fenntartható gazdálkodása most abból áll, hogy jórészt közmunk ában próbálják meg a pollentermelő szennyező anyagokat irtani kaszával, kapával, mert bizony ezeknek a területeknek nem egy rehabilitációs, nem művelési ágat váltó technikája alakult ki, hanem bizony a parlag, és nem az ugar - és ez bizony nagyon fontos kü lönbség! Szóltak előttem a privatizációról. Font Sándor külön megemlítette azt a privatizációt, amit galád módon '94 és '98 között ez a kormányzat elvégzett, kiárusítván az országot, megfosztva vagyonától a nemzetet - bezzeg ők nem, sőt mi több, abszolút v igyázva a vagyonra, a jó gazda gondosságával jártak el. Hm, hm... Mennyi újságcikk, mennyi anyag, mennyi ügyirat a legfőbb ügyész úr felé, amelyről időnként kiderült, hogy alaptalan, majd bizonyos esetekben négyöt hónap múlva egykét ember már alaposan gy anúsítható volt a közjavakkal történő esetlegesen felelőtlen vagy talán nem kellő odafigyeléssel végzett tevékenysége miatt!
