Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
102 Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazat megvallva szívesen adtam volna két percet a borkérdés rendezésére a saját időmből - ezt majd később talán megtehetem. Engedjék meg, hogy teljesen más témáról beszéljek! A választás második fordulóját követően politikusként folyamatosan néztem a különböző médiák híradásait. Néztem a miniszterelnökügyvezető miniszterelnök urat, néztem a frakcióvezetőpártelnök urat, és nézem a parlament most ani vitáját. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, hogy a konstruktív ellenzék hűvös lehelete más. Azt gondoltam, hogy az egy olyan serkentő erő, amely alapján érdemes dolgozni, amelyre érdemes figyelni. Én most teljesen mást érzek, egy erős izzadságsz agot érzek, amely nem szól másról, mint a vesztes pártok kétségbeesett kísérletéről, hogy feledtessék kudarcukat, a választáson elszenvedett vereségüket. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt azért merem mondani, mert egy olyan témában kérek szót, amelyben az elm últ tíz esztendőben folyton folyvást kísérletet tettünk konszenzust teremteni, kísérletet tettünk arra, hogy valamiféle együttműködés alakuljon ki. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi néhány esztendőben sajnos, éppen önök szüntették meg azt a konszenzust, am ely a haza védelme kapcsán felmerül, és amely arról szól, hogy az egy pártok felett álló ügy. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a következőkben is jó lenne, ha tartanák magukat ahhoz, hogy az érték az mérték. Én pedig ígérhetem, hogy tartani fo gjuk magunkat ahhoz, hogy igen, a mérték az érték lesz. Ezt a politikai magatartást és ezt a stílust szeretnénk ígérni a biztonságpolitika területén, hiszen pontosan tudjuk azt, hogy ebben közös teendőink, közös feladataink vannak. De nem úgy, mint ahogy a z elmúlt négy esztendőben ez zajlott, hanem sokkal inkább együttműködő és értő partnerekkel, olyanokkal, akik valóban a nemzeti ügyet tekintik fontosnak, nem pedig azt, hogy a politikai riválisnak minél többször, minél többet, minél nagyobbat behúzzon. Nem jó, ha a parlamentben ebben a fontos kérdésben nem lehet kialakítani konszenzust. Nem jó, ha nem tudunk egyetértésre jutni. Éppen ezért mi az elkövetkezendő időszakban mindenféleképpen arra fogunk törekedni, hogy ebben jussunk valahova, de ne úgy, mint ahogy az elmúlt négy esztendőben. Idézhetnék egy klasszikus viccet - Rogán Antal is megengedte magának e posztról , amikor az öreg székely megy a kocsijával és egy utazó megkérdezi tőle, hogy messze vane Kolozsvár. Mondja, hogy nincs. Megkérdezi: elvisze? Mondja, hogy igen. Majd azt követően egy fél napi kocsikázás után kérdezi, még messze vane Kolozsvár, és mondja a kocsis, igen, most már nagyon messze. Beléptünk a NATOba, és messzebb kerültünk a NATOtól, mint valaha. Az elmúlt négy esztendőben, tis ztelt képviselőtársaim, a Magyar Köztársaság szinte egyetlenegy követelményt, amelyet maga fogalmazott meg, nem tudott teljesíteni vagy csak nagyon nehezen. Erre konkrét számadatok vannak, amelyeket hogy, hogy nem, kormánypárti képviselőtársaink soha nem f irtattak, nevezetesen három évvel ezelőtt a saját vállalásaink - még egyszer mondom: saját vállalásaink - 75 százalékát teljesítettük, utána rá egy évre 50 százalékát, most pedig 25 százalékát. Mi állítottuk ki magunkról a megbízhatatlan, nem szavahihető p artner képét. Mi állítottuk ki magunkról azt, hogy a Magyar Köztársaság egy olyan ország, amely persze szeret erről beszélni, szeret harci sikereket kijelenteni, de egyébiránt azokat a kötelezettségeket nem teljesíti, mint amelyeket maga vállalt. Úgy gondo lom, nemcsak biztonságpolitikai szempontból, hanem belpolitikai szempontból is rendkívül fontos, hogy azoknak az ígérvényeinknek, amelyek korábban megfogalmazódtak, és amelyeket mi tettünk a teljesítésére kísérletet tegyünk. Paradox módon - és mondok egy j ó hírt is - az elmúlt négy esztendőben a védelmi kiadások költségvetése folyamatosan nőtt, és ezért tisztelet a kormánynak. Ezzel szemben a másik oldalon a képességeink pedig folyamatosan csökkentek. Egy olyan szituációt örökölünk, amikor a most leköszönő kormány a következő négy év fejlesztési pénzét már elköltötte. (17.30)
