Országgyűlési napló - 2002. Az Országgyűlés alakuló ülése
2002. május 15 (1. szám) - Megemlékezés a móri tragédia áldozatairól - Az alakuló ülés megnyitása - Himnusz - Mádl Ferencnek, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője - MÁDL FERENC, a Magyar Köztársaság elnöke:
5 Elismerés illeti ezért az állampolgárokat, szavazópolgárainkat. Elismerés és köszönet illet továbbá mindenkit, aki törvényes és hivatali tiszténél fogva vagy önkéntesen részt vett, közreműködött a választások lebonyolításában. Hölgyeim és Uraim! A választás eredményeképpen az Országgyűlés eddig nem tapasztalt erőegyensúlyban kezd munkához. A szavazók akaratából, mint tudjuk, közel azonos létszámban van jelen a Házban a kormányp árti és az ellenzéki oldal. Ezért különösen fontos tudniuk, hogy bár önök másmás felfogást, pártos eszmét, választói réteget képviselnek, ezekből a padsorokból azonban a nemzet egészét kell látniuk. A nemzetét, amelynek tagjai - ahogy ez a versengő demokr áciákban természetes - sokféleképpen gondolkoznak ugyan, de akiknek a célja egy: a nemzet, az ország gyarapodása és benne az egyes emberek sorsának jobbítása. Önök ezzel az ígérettel és ennek a választói bizalomnak köszönhetően nyerték el képviselői megbíz atásukat. Tisztelt Országgyűlés! Most a higgadt és megfontolt munka ideje következett el. A tét a továbbiakban nem a másik fél legyőzése. A tét és a feladat a közös utak építése a választópolgárok akaratában megnyilatkozó főbb nemzeti célok megvalósításáho z. Immár nem okszerű és nem engedhető meg, hogy az elkövetkezendő időszakot is a kampány - sokszor durva - hangneme jellemezze. Köztársasági elnökként erről a helyről is felkérek mindenkit, a pártokat, a társadalom legkülönfélébb szerveződéseit, a sajtót, hogy a köz javát érintő szándékkal, a közérdeket szolgáló tettekkel, a valóságot mindig tiszteletben tartó beszédmóddal segítsék békés vizekre terelni a közélet hajóját. A magyarság elmúlt 1100 évének nagy teljesítménye, hogy a nem rokon nemzetektől körülv éve is megőrizte méltóságát, kultúráját és nyelvét. Ez közös örökségünk. Önök, akik a köz figyelmétől kísérve dolgoznak, vigyázzanak erre az örökségre: politikai kultúrájukra, viselkedésükre és a magyar nyelvre. Őrizzék meg az önöket választók, a képviselt ügyek, önmaguk és alkotmányos intézményeink méltóságát. Mindez tulajdonképpen könnyen megy, ha az emberek és országunk javát a főbb közös értékek mentén, a fő célok útján keressük. Szeretném itt figyelmükbe ajánlani a haza bölcsének, Deák Ferencnek 1867b en az Országgyűlésben elmondott beszédének egyik részletét. A részlet így hangzik: "Midőn valamely nagyfontosságú kérdés fölött kell vitatkozni, szeretem mindenekelőtt tisztába hozni azt, hogy a különböző véleményűek megegyezneke valamely alapeszmében, me ly a vita kiinduló pontjául szolgálhat, és hogy mi az, miben egyetértenek: mert ha egy közösen elismert igazságból indul ki mindkét fél, a vitatkozás könnyebb s a kiegyenlítés gyakran hamarább sikerül." A parlament az egymástól különböző nézetek és érdekek megütközésének, a kölcsönös meggyőzésnek természetes színtere. Ebben nélkülözhetetlen a becsületes szándékú, okfejtően érvelő, mértékletes hangvételű vita. De legyen alapelv a mindezekre vonatkozó tisztesség! Ne feledjük, hogy a tisztesség közösségi erény , amely önmagunk megbecsülése mellett mások tiszteletét is magába foglalja. Tudniuk kell, hogy az ország polgárai kritikusan figyelik az önök munkáját, és az ígéretek betartását várják. Talán jobban, mint eddig bármikor. A nemzet biztonságra, önbecsüléséne k megerősítésére, az ország gazdasági helyzetének javulására vágyik. Ez minden képviselőtől felelősségteljes munkát, világos és tiszta beszédet igényel. "Csak a törvény a tiszta beszéd" - emlékezzünk József Attila szavaira. Ezt a törvényekről szóló beszéde kről, amik itt elhangzanak, is el kell tudnunk mondani. Tisztelt Ház! Legyen szabad úgy értelmezni demokráciánk és eddigi erőfeszítéseink tizenkét évének történetét, hogy a sokszor még oly heves parlamenti viták ellenére mégiscsak megmaradtunk a "fősodorba n", hogy Arany János beszédes szavát használjam, mégiscsak megleltük a "közösen elismert igazságokat", amint ezt az előbbi idézetben a haza bölcsétől is hallhattuk. (14.20) Tizenkét éves demokráciánkban először a demokratikus intézményeket alakítottuk ki é s erősítettük meg. Ez a demokrácia iránt elkötelezett pártok közös munkája és sikere volt.
