Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határo... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
95 Egyetértettem azokkal az általános vagy fő célokkal is, amelyeket itt előttem már többen idéztek, hogy teh át a társadalom egészében egy drogérzékeny szemléletmód kialakulását kell segíteni, első helyre a prevenció kérdését kell tenni, segíteni a prevenciós munkát, a gyógyítást, illetve a rehabilitációt, és hogy a drog kínálatának a csökkentése az a kitűzendő c él, ami mentén küzdeni kell a drogfogyasztás ellen. Ennek a szemléletmódnak azonban alapvetően ellentmond az a büntető törvénykönyvi jogszabálymódosítás, amit a nemzeti stratégia tárgyalása előtt egy évvel a kormánypárti többség elfogadott. Ennek a Btk.m ódosításnak - mindannyian emlékezhetünk rá - az volt a lényege, az értelme, hogy szemben a korábbi gyakorlattal, amikor igazából a terjesztőt, a drog forgalmazóját büntette a jogszabály, a módosítás után a fogyasztó is büntethetővé vált. A szabad demokratá k a drog fogyasztójában áldozatot láttak, olyan valakit, akit segíteni kell abban, hogy meg tudjon szabadulni a drogtól. Kritikus helyzetet idézett elő felfogásunk szerint ez a jogszabálymódosítás, ami tehát büntetni rendelte a fogyasztást is. Amikor megk aptuk a jelentést, azt reméltem, hogy a kormánynak lesz ereje komolyan szembenézni azzal, milyen folyamatokat indított el a Btk. módosítása, hogy statisztikai adatok mentén, valóban - ahogy Juhász Gábor képviselőtársam itt a jelentés első vagy második olda láról idézte - a tények mentén szembe tud majd nézni azzal, hogy vajon szükségese annak a jogszabálynak az újbóli módosítása, amiről annyit vitatkoztunk a Házban. Ha általában értékelnem kell ezt a jelentést, akkor azt mondhatom, hogy viszonylag kevés ben ne a konkrétum, a konkrétumok is nehezen értelmezhetőek, és viszonylag sok benne az ígéret, ami visszautalást jelent a nemzeti drogstratégiára. (21.30) Engem az egyáltalán nem zavar, hogy szerkezetében megőrizte ugyanazt a forgatókönyvet, ahogy a drogstrat égia is felépült, végigmegy ezeken a célokon, és végigmegy azokon az ígéreteken, amelyeket középtávon, illetve rövid távon megfogalmazott maga a stratégia. Az a helyzet, hogy nagyon sok helyen ezeknek az ígéreteknek az újbóli leírása, újbóli megerősítése, újbóli megfogalmazása történt meg. Ahol vannak konkrétumok, és konkrétumok elsősorban a prevencióval kapcsolatban kerültek leírásra, ott ezek a konkrétumok, azt gondolom, egy építkezési folyamatnak az első szakaszába illő lépések. Ilyen szerintem a kábítós zerügyi egyeztető fórumoknak a létrehozása, ahol szerepelnek számok is - tudjuk, 56 településen indult el ilyen ; vagy már korábban is működő programoknak a folytatása vagy valamilyen újfajta mutációja. Gondolok azokra a programfelsorolásokra, amelyek a h onvédségnél aktuálisan működnek, hiszen a honvédségnél már 1998 előtt is működtek ilyen drogprevenciós programok; mint ahogy a biztonságos szórakozóhelyek segítése, az egyesület létrehozása, illetve az ez irányban tett prevenciós lépések is ilyen jó lépése k. De azt gondolom, hogy ezeknek a lépéseknek, beleértve az iskolai prevenciót is, a hatékonyságát, eredményét, hatásosságát ilyen rövid idő alatt lemérni értelemszerűen nem lehet, következésképpen ezt nem is kérem számon a jelentésen. Sokkal inkább számon kérendő szerintem, hogy mi van azzal az ígérettel, amely már a gyógyításra, a rehabilitációra vezet át bennünket, hogy kiépül a drogambulanciák hálózata az országban. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a jelentésből nem tudjuk áttekinteni, hogy mi is a hely zet a drogambulanciákkal Magyarországon; utalás van benne arra, hogy néhány ilyen új kísérletet majd az OEP befogad, illetve utalás van benne azzal kapcsolatban, hogy három helyen létrejön ilyen, de a jelentésből nem tűnik ki egy országos kép azzal kapcsol atban, hogy hány fehér folt, hány fehér megye van az országban, ahol nem elérhetők az ilyen típusú szolgáltatások. És hogy rátérjek a legfontosabb részletére, vagy a számomra legfontosabb, leginkább vitatható részletére, ami a Btk.val, a fogyasztás büntet ésével kapcsolatban szóba jön, a kínálatcsökkentéssel kapcsolatos tennivalókat a vám- és pénzügyőrség munkájának a méltatásával kezdi a jelentés. Itt valóban vannak értékelhető eredmények, valóban mintha javult volna ez a munka. Nem igaz ez álláspontom sze rint a rendőrség munkájára, ahol például a 24. oldalon a jelentés maga is mintegy
