Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határo... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
90 Elindult az iskolai drogprevenció, és folytatódott a Magyar Honvédség és a büntetésvégrehajtási intézmények drogstratégiájának megvalósítása. Meg kell azt is jegyezni, hogy ezek működtek a ciklus elején is, de azért jó dolog, hogy ezek folytatódtak és végül is haladnak, fejlődnek. Folytatódik a "biztonságos szórakozóhelyek" program, ami szintén ismert volt. Nagyon komoly fejleszté s történt a vám- és pénzügyőrség területén. Ma úgy gondolom, hogy ez megfelel a nemzetközi elvárásoknak, és ennek megfelelő a teljesítménye is. Felkészült a vám- és pénzügyőrség arra, hogy ezen a szakterületen védje Európa határait, ha egyszer arra kerül a sor. Meg kell emlékezni arról is, hogy óriási tettrekész segítség van a magyar társadalomban, és elmondható, hogy általános és széles körű ez a segítőkészség. Ennek eredményét ma kizárólag a kormányzati segítő kéz és annak pénzbeli tartalma határozza meg. Tehát a társadalom részéről minden olyan segítség megvan, ami az eredményes közös fellépéshez nélkülözhetetlen. Ennyi elismerés után nézzük meg, hogy mi az, ami kevésbé sikerült! Kevésbé sikerültek a tények. Ma elmondhatjuk azt, hogy a heroin- és opiátszá rmazékokat használók száma például 2000ben 6 százalékkal nőtt, vagyis lendületet vett a keménydrogfogyasztás Magyarországon. A 1835 éves népesség 32 százaléka kipróbálta már a drogokat, de ha úgy vesszük, Budapesten a középiskolások 43 százaléka kipróbál t valamilyen drogot. A kábítószerrel kapcsolatos halálozás évről évre növekszik. A gyógykezelésben érintettek átlagéletkora csökken, vagyis a kábítószerkipróbálás alsó életkori határa minden évben csökken egy picit, egyre fiatalabbak azok, akik kipróbáljá k. Akik ellen büntető eljárás indul és le is zárul, azoknak a 15,4 százaléka fiatalkorú, vagyis a tetten értek minden hatodika gyerek. Az ambulanciákon az új betegek száma most már lassan a harmadik éve csökkenő tendenciát mutat. Némelyek azt mondják, hogy az ellátó intézmények megteltek. A rendőrségi ügyeknek a 40 százaléka a fogyasztók ellen irányul, és csak kétharmada irányul a terjesztők ellen. Hozzá kell tenni azt is, hogy a rendőrségi fejlesztés elmaradt a szükségestől és a kívánatostól, vagyis azt le het mondani, hogy kicsi valóságos eredmény van, egy riasztó valóság és egy nagy mellénnyel folyó kommunikáció. Azt kell mondanom a miniszter úrnak, hogy a bizottsági üléseken bizony azt tapasztaltuk, hogy a hivatal flegma, és sok esetben olyanokat is megen ged magának, amiről úgy gondolom, végig kellene gondolni, hogy szabade. A múltkori bizottsági ülésünkön az előadó helyettes államtitkár úr szándékos hitelrontással vádolta meg az egyik magyar európai parlamenti tagot, és értelmezte feladatkörét, sőt mi tö bb, egy minősítő megjegyzést is tett. Úgy gondolom, hogy ez meglepő köztisztviselői magatartás. Talán egy politikai államtitkár ezt megengedheti magának, de hogy egy közigazgatásban dolgozó, magát szakembernek tartó nem, abban biztos vagyok. Egy picit olya n ez, mint ami az ellátásban is megjelenik esetenként: képmutatás. Azt mondja a stratégia, illetve ezt mondja maga a jelentés is, hogy például az ártalomcsökkentésre nagyon komoly fejlesztéseket kell fordítani, és akkor Budapesten, egy két és félmilliós vi lágvárosban egyetlenegy helyen van tűcsere hétfőtől péntekig 18 és 20 óra között. Lehet mondani, hogy ez nagy eredmény, de azért túlzásnak méltán nem nevezhető. Az Ifjúsági és Sportminisztériumban a mellett a sok jó mellett, amit a miniszter úr elmondott, megállapítható, hogy a médiaesemények száma meglehetősen magas azokhoz a programokhoz és eredményekhez képest, amelyeket a minisztérium elért. Vagyis talán nem túlzás azt állítanom, hogy sok esetben önigazoló kampányba kezdtek. A kiírt prevenciós pályázato k körülbelül a középiskolások egyharmadát érik el, vagyis azt lehet mondani, hogy az integrált drogprevenciót nem sikerült ebben a ciklusban mindenütt bevezetni. A kiírt pályázatokon a tanácsadók körében azt figyeltük meg, hogy egy meghatározott kör nagyon sok helyen nyert el pályázati forrást, és amikor kezdeményeztük, hogy nézzük ezt meg,
