Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
77 kilengések még jobban érintenek. Ugy anakkor a Nemzeti Banknak a jegybanki funkciókban pedig egy intenzív, tehát a regulációval ellentétes szabadsága érvényesül, tehát a jegybanki felügyelet, a jegybanki ellenőrzés jogköre jelentősen visszaszorításra kerül. Tisztelt Képviselőtársaim! A MIÉP r észéről mi ezt óriási problémának érezzük. Az új jegybanktörvény 65. §ába nagyon praktikusan bele is van csempészve, hogy ha az MNB mérleg szerinti eredménye veszteséget mutatna, akkor a költségvetésnek kiegyenlítési kötelezettsége van, automatikusan, min t Rozgonyi képviselőtársam mondja, tehát automatikus helytállási kötelezettség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ha veszteség van, akkor rögtön odalépünk az adófizetőkhöz, ám az adófizetők érdekképviseletére hivatott Ország gyűlésnek beleszólása jóformán nincsen, három év után tárgyalhatunk meg egy jelentést. Ez így a mi számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bankról előttünk lévő beszámolóhoz való hozzászólásomat azzal kezdem, hogy Járai Zsigmond elnök úrnak a témáról szóló összegzését és értékelését értékelem. Ugyanis amit Járai Zsigmond elnök úr idehozott a Magyar Nemzeti Bank teljesítményéről, azt szakmailag egészen kitűnőnek tartom, különösen azért, mert olyan röviden volt képes elmondani. Ugyanis, képviselőtársaim, mi aztán nagyon jól tudjuk: hosszan beszélni könnyű, de rövid en beszélni és a lényeget mondani bizony nehéz. E tekintetben dicséret illeti a Nemzeti Bank elnökét - a tartalom tekintetében is. Hadd menjek a tartalomhoz, az időkorlátozás miatt inkább részletekben, mint összefüggő beszéd formájában. Az egyik megjegyzés e a Nemzeti Bank elnökének az volt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, Magyarországnak devizaadóssága nincs, a vállalatoknak van. Tisztelt Ház! Jó volna, ha ezt még egyszer végiggondolnánk. Ez igenis egy kívánatos, üdvös jelenség. Ha a vállalatoknak van adóssá guk, ők jobban fognak gazdálkodni vele, mint valami nagy intézmény, a Kincstár, vagy akár a Magyar Nemzeti Bank. Mert a vállalatoknál a veszteségnyereség kalkulus olyan állandó jelző, hogy nem lehet sokáig elhúzogatni és elhalasztgatni a téves vagy rossz szándékú gazdálkodást. Tehát ezt egy egészséges jelenségnek tartom, azzal szemben is, hogy képviselőtársaim közül voltak, akik e tekintetben kételyeket fejeztek ki. Elhangzott az a kijelentés, hogy a magyar gazdaságpolitika megváltozott. Bauer Tamás képvis elő úr megkérdezte: de miben? A magyar gazdaságpolitika az elmúlt három és fél évben, az Országgyűlés többsége és a polgári kormány gazdaságfilozófiája következtében, illetve annak alkalmazásaképpen úgy változott, hogy az általunk sokat vitatott restrikció vagy kinövekedés kérdésében a kinövekedés oldalán állunk. Ez vita kérdése lehet. Tardos Márton képviselőtársam igen elegánsan fejezte ezt ki, és én viszonzom: igen, e tekintetben, különösen az elméleti alapok tekintetében lehetne és van is véleménykülönbs ég. Többet illene foglalkozni azzal, talán vitanapot rendezni valamikor a Magyar Országgyűlésben arról, hogy mik az elméleti alapjai annak a gazdaságpolitikának, amit Magyarországon folytatunk. Ezek nagyon fontos kérdések. Azokkal a képviselő urakkal értek egyet, akik az előbb mintegy ostoroztak bennünket, hogy milyen kevesen vagyunk, amikor ilyen nagyon fontos témáról van szó. (20.00) Igen; tehát itt változott a magyar gazdaságpolitika a hozzáállást illetően. Az a megjegyzé s, amelyet ugyancsak az egyik képviselőtársam mondott, hogy a Magyar Nemzeti Bank által folytatott monetáris politika és az azzal egyeztetett fiskális politika hogyan segíti elő a gazdasági növekedést vagy hogyan lehet annak visszafogója, erre igen értékes és tanulságos tapasztalat van szerte a világban. Jól tudjuk, hogy mint egy megosztott szerep, a gazdaságpolitikának
