Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
63 lehet csinálni. Egész ágazatok mentek tönkre az egész népesség kárára, miközben óriási összegek tűntek el kézenközön az elidegenített bankok legkülönfélébb csatornáin. Különösen megállapítható az MNB és Surányi úr közvetlen felelőssége az Agrobank, a Budapest Bank és a Postabank esetében, hogy túlságosan messzire ne is nyúljunk vissza. Emlí tsük meg a cinkos játszótársak neveit is: Bokros Lajos, Medgyessy Péter - és még hosszan lehetne sorolni az ismert és hírhedt neveket, bankárokat, államtitkárokat. Aztán itt van az MNB leánybankjainak ügye. A londoni fiókot idejében likvidálták, nem sokat tudunk róla, bár biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket tartogatna, hogyha itt a titkok fátylát valaki föllebbentené. A bécsi CW Bankról is csak a felszínt ismerjük úgyahogy. Hogy egyébként ebbe a bankba az évek folyamán mit öltek bele, hogy ez mibe ker ült mindnyájunknak, erről mélyen hallgat a krónika. És akkor még nem beszéltünk az indián rezervátumokban működtetett rulettbarlangokról és ennek járulékairól, mondjuk, a prostitúcióról és a kábítószerről. (Dr. Takács Imre: Prostitúció!) És még sok mindent borít jótékony homály. Nem kellene egyszer ezeknek a homályos gócoknak a mélyére nézni? Óriási összegeket csaltak ki ebből az országból, és ezzel bizony mindnyájan szegényebbek lettünk. Aztán itt van az a bizonyos 1997. évi 1750 milliárdos adósságcsere va gy devizaadósságcsere ügye az MNB és az állam között. Ennek az elképesztő aljasságnak egyedül a MIÉP firtatta itt, a nyilvánosság előtt, visszatérően és több alkalommal a tényleges tartalmát, de természetesen mind a mai napig erre nem lehet választ kapni, ma sem tudjuk pontosan, hogy miről is volt itt szó. Mindenesetre egyet tudunk: a költségvetés nyögte és nyögi a terheit ma is. És milyen érdekes: ma már a kormány egyik minisztere, Boros Imre is a következőket nyilatkozta erről 2002. január 29én a Magyar Nemzet gazdasági rovatában: "Az adósságcsere nem más, mint egy szimpatikus nevet viselő köntösbe bújtatott undorító dolog. A hangzatos név helyett inkább a Magyar Nemzeti Bank veszteségrendezésének kellett volna elnevezni, ugyanis ez nem volt más, mint eg y évtizednyi könyvelési hamisításokon alapuló veszteségsimítás. Ez akkor következett be, amikor a jegybank könyvei már kipukkadtak a felhalmozott veszteségektől, és ezek mennyisége évről évre nőtt. A 2000 milliárd nagyságú veszteség cipelését a jobbára Sur ányi György által vezetett jegybank drága forrásai és vacak kihelyezései tették szükségessé. Egyebek mellett beavatkozott az államkötvénypiacba, és felülfizette az amúgy is rendkívül magas kamatot fizető magyar államot. Óriási hiba volt továbbá az árfolyampolitika, amely esetében pontosan lehetett tudni a leértékelés mértékét és időzítését, s így a spekulánsok kockázat nélkül tudták kihasználni a kamatarbitrázs lehetőségét. Akkortájt 25 százalékos arbitrázst is el lehetett érni úgy, hogy a tőke egyáltalán nem került veszélybe, mert az állami garancia mögötte volt, a veszteségeket pedig a költségvetés nyelte, mint kacsa a nokedlit. Ez volt Hornék, az MSZPSZDSZkormány monetáris politikája. Amikor besokalltak, adósságcserének keresztelték a veszteségrendezé st." No kérem, tehát nemcsak a MIÉP mondja ezt, hanem úgy látszik, vannak olyanok, akik még nálunk is többet sejtenek arról, hogy mi is történik itt. Ugye, kedves hölgyeim és uraim, mindez szalonképes? Mindez nem szélsőséges, bár egy jobboldali komprádor b urzsoá merénylet volt? Ugye, ez nem kirekesztő, holott az egész magyar népet rekesztette ki a saját javaiból? Gratulálok! Tisztelt Kormány! Tehát önök is tudják ma már, hogy a MIÉPnek ebben is igaza volt és van. (Tardos Márton közbeszólása.) De akkor tess ék mondani, hogy Surányi úr, Medgyessy úr - aki egyébként az adósságcsereügyletben is cinkosa volt Surányinak , Bokros úr és a többiek miért nem állnak bíróság előtt? Vagy miniszterelnökjelöltként ilyen szakmai előélet mellett még ezek után is lehet páv áskodni?! Ez lehetséges?! Ezer milliárdos nagyságrendű károkat lehet okozni, bár következményeiben nyugodtan több tízezer milliárdos károkról lehet beszélni? (18.50)
