Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
60 tőlünk, minden magyar állampolgártól ennyit meg ennyit, akkor a Fidesz meg a jelenlegi jegybanki vezetés véleménye szerint '95től 2000ig kellette csúszó leértékelés, vagy nem kellett. Nem lehet úgy tenni, nem lehet úgy szidni, nem lehet úgy minősítgetni a csúszó leértékelést, mintha az... Bocsánat, lehet; a Kisgazdapárt meg a MIÉP ezt mindig ellenezte. Annak idején a Fidesz úgy tett, mintha ő is úgy gondolná, hogy ez akkor, azok között a körülmények között egy helyes lépés volt. Azt mondták akkor, hogy ez egy helyes dolog volt. Azt mondja Domokos képviselő úr, hogy most is úgy gondolják. Akkor erre majd mindjárt vissza fogok térni, de azért mégis föl kell tenni egy kérdést. Akkor ez helyes volt, mondja most Domo kos képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka, de mégis föltenném a kérdést. Gyakorlatilag három lehetősége volt a magyar jegybanknak akkor. Kitart a korábbi árfolyampolitika mellett, vagyis egy szabad és bizonytalan árfolyamváltoztatgatás és leértékelgetés m ellett, ami az MDFkormány idején is volt, és a Hornkormány első nyolc hónapjában is. Ez az egyik lehetőség. Elvileg lett volna egy másik lehetőség: egy, az akkor megvalósítottnál sokkal nagyobb, mondjuk, a '9091es csehszlovákiai, lengyelországi, észtor szági és a többi stabilizációhoz hasonló drasztikus leértékelés, és utána egy fix árfolyam. Ez egy másik lehetőség. Egyébként sem Csehszlovákiában, sem Lengyelországban nem vált be, nem működött. (18.30) És a harmadik lehetőség a csúszó leértékelés, ami eg yszerre biztosította hat éven keresztül az egyensúlyt az exportversenyképesség és az inflációleszorítás két célja között, és ugyanakkor kiszámíthatóvá tette az árfolyampolitikát, megakadályozta, visszaszorította az árfolyamspekulációt, ami a megelőző év ekre annyira jellemző volt. Erre találták ki a csúszó leértékelést, ezért működött jól a csúszó leértékelés Magyarországon, és ezért működött, amikor alkalmazták másutt is, például Lengyelországban. Baj, hogy ezt csinálta az a jegybank, vagy nem baj? Eleve úgy vezették be, hogy, mondjuk, ennyi idő után meg is akarják szüntetni. Tehát nem arról van szó, hogy amikor megszüntette a jelenlegi jegybanki vezetés, akkor most végre sikerült azt a rendkívül káros dolgot, ami a Bokroscsomagból ránk maradt, megszünte tni; nem ez volt. Azt a tervet valósították meg, amellyel Bokros és Surányi ezt az eszközt bevezette. Úgyhogy itt fordulatról beszélni, mint ahogy ezt a jelenlegi elnök úr tette, tulajdonképpen mulatságos dolog, hiszen nem erről volt szó. Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert önöknek el kell dönteni, hogy folyamatosan átkozzák a Bokroscsomagot, aminek alapeleme volt a leértékelés, az egyszeri, és utána a csúszó leértékelés, folyamatosan átkozzák és szapulják, vagy pedig elismerik, hogy anélkül nem ment v olna. Azt mondja itt Domokos képviselő úr, hogy igen, akkor helyes volt, mondta az egyik megjegyzésében. Még egyszer vissza kell kérdeznem: akkor, 1995ben a Fidesz helyeselte a leértékelést; akkor Domokos úr miért beszél arról, hogy akkor a jegybank része se volt az infláció felpörgetésének? Annyira még emlékezik talán az egyetemi tanulmányaiból, hogy egy ilyen leértékelés, mint amit akkor csináltak, óhatatlanul megemeli egyszer az inflációt; gondolom, elfogadja, hogy anélkül nem megy a leértékelés. Akkor m iért tesz szemrehányást azért, ami következménye volt annak, amit helyeselt? Elemi közgazdasági ismeretekről van itt szó. De büszkén beszélnek arról, az elnök úr is beszélt róla (Domokos László közbeszól.) , ha jól emlékszem, a miniszter úr is, meg ön is, a következő mondatról van szó: Magyarország kiszabadult az adósságcsapdából. Igen; de vajon miért? Miért mondhatja ma büszkén a jegybank elnöke, hogy Magyarországon a devizaadósság, ha úgy tetszik, megszűnt, mert nem magasabb az állam devizaadóssága, mint a kinnlevőségei? Miért? Azért, mert volt egy Bokroscsomag, és mert volt egy nagy privatizáció, ami hatalmas egyszeri bevételekkel járt, és ezeket a bevételeket adósságcsökkentésre fordítottuk. Enélkül - ezt még az elnök úr is tudja - nem lehetett volna kim ászni az adósságcsapdából. Vagy ha tud más módszert, akkor mesélje nekünk el! Ennyit erről a kérdésről. Ami az árfolyampolitika és az egész jegybanki feladat központi kérdése: az infláció. Volt egy nagyon fura passzusa az elnök úr bevezetőjének, azt mondt a, hogy 1994 elején volt 14 százalék, aztán közben felment 30ra, és a végén is 14 százalék volt az évi átlagos infláció, ezt mondta el. Csak
