Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
57 Mindez azt jelenti, hogy annyi nehéz esztendő után Magyarország végre a nap i gondok kezelésén túl hozzákezdhetett a távolabbi jövőt megalapozó stratégiai feladatok érdemi megvalósításához. Mindezek kijelölik azt az utat, amelyet a Magyar Köztársaság következő kormányának követnie kell. Mindhárom, ma tárgyalásra kerülő éves jelent és majdnem ugyanazzal a mondattal kezdődik, nevezetesen: a Magyar Nemzeti Bank célja az infláció fenntartható mérséklése, az árak stabilitásának, az Európai Unió inflációs szintjének elérése. 1998ban az éves infláció 14,3 százalék volt, ez '99ben valamiv el 10 százalék alá csökkent, és azóta - beleértve ebbe a 2001es esztendőt is - ezen a szinten megtorpant, néhány tized százalékos eltéréssel viszont folyamatosan csökkent. Érdemi csökkenésre - a világgazdasági recesszió és az ennek következtében radikális an csökkenő energiaárak, néhány kormányzati intézkedés és az MNB már érintett intézkedései következtében - csak 2001 utolsó harmadában került sor. Hasonló tendenciát mutat a maginfláció alakulása is. Az infláció alakulására az éves jelentésekben általában elfogadható magyarázatokat találunk, ám összességében elmondhatjuk, hogy ezen a téren az elmúlt évek nem voltak igazán sikeresek. Az infláció továbbra is mintegy 78 százalékkal haladja meg az euróövezetben jelen lévő infláció mértékét. Különösen fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az éves inflációs előrejelzések mindvégig igen optimisták voltak. Az előrejelzett és a tényleges infláció közötti jelentős különbség a maginfláció egyik fontos elemének, az inflációs várakozásnak alakulására hatott negatívan, az inflációs prognózisok hitelességébe vetett bizalom mind a vállalkozások, mind a lakosság körében megrendült ez időszakban. Az inflációs cél és a tényleges infláció alakulásának közelsége alapvető feltétel a jegybank hitelességének - mondotta Surányi György bankelnök úr az 1999ben tartott expozéjában, ami ezen számok tükrében szigorúan önbírálatnak tűnik. Kérdés tehát, hogy összességében hogyan értékeljük mindezt. Ha dicsérni nem is tudjuk, mindenesetre pozitívumként fogadhatjuk el, hogy a gazdasági növeked és mindezt támogatta, és mint a bevezetőben elmondottam, ezt el is vártuk a Magyar Nemzeti Banktól. Tudjuk, hogy a jelentős gazdasági növekedés - és Magyarországon az elmúlt hat esztendőben ezt el tudtuk érni - ritkán kapcsolódik össze látványos inflációcs ökkenéssel. A fiskális és monetáris politika összhangja, valamint a gazdaság teljesítőképességének javulása következtében, a továbbra is exportorientált növekedésnek köszönhetően a fizetési mérleg hiánya és a nettó adósságállomány folyamatosan csökkent, az államháztartás egyenlege pedig szintén évről évre javult. A polgári kormány gazdaságpolitikája következtében ebben az időszakban erősödtek a hazai vállalkozások, fejlődés volt tapasztalható a foglalkoztatási szempontból kulcsfontosságú kis- és középvállal kozások körében is. Ez utóbbi kör tőkeellátottsága javult, tovább folytatódott a termelékenység látványos növekedése, ami fedezetet teremtett a jelentős bérnövekedésekhez is. A gazdasági növekedés következtében mintegy 200 ezer új munkahely jött létre, és ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent a munkanélküliség. Ez az 1997 végi 7,7 százalékról 2000 végére 6 százalékra csökkent, és terveink, lehetőségeink alapján joggal várhatjuk el, hogy a következő ciklus végére 22,5 százalékra csökkenjen, ami piacgazda sági körülmények között valójában teljes foglalkoztatottságot jelent. A jelentésből kiolvashatjuk, hogy a hazai bankok az elmúlt években megerősödtek, mérlegfőösszegük jelentősen megemelkedett, a hitelintézeti rendszer eredménye 1998ban romlott, 1999ben szerény mértékben emelkedett, 2000ben pedig jelentős, az előző évinek két és félszeresét kitevő adózás előtti nyereséget értek el bankjaink. A bankok hitelezési tevékenysége nagyon megélénkült, és a hitelfelvevők helyzetének javulása következtében portfól iójuk minősége is folyamatosan javult. Ha végiggondoljuk korábbi bankkonszolidációs gondjainkat és ráfordításainkat, amiből a Postabank és a Nemzeti Bank felelősségét is érintő CW AG következtében erre a kormányzati ciklusra is mintegy 300 milliárd forint jutott, ez igazán fontos és megnyugtató tényként kezelhető. Hozzáteszem: nem kívánok most külön vitát kezdeményezni a CW Bank ügyeiről, de a történtek mindenképpen komoly árnyékot vetnek az MNB vezetőire, az ellenőrzés színvonalára.
