Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter:
27 Magyarország kereszténység nélkül. Ha ezt ön elismeri, és eljut odáig, akkor talán lehet tovább vitázni, hogy vannake hibák. De lehetségese, és oly nehéz elfogadnom, hogy van a Magyar Országgyűlésnek olyan tagja, aki a történelmi egyházat rágalmazza és szidalmazza; de nemcsak ő - a pártja. A hangos, az állandóan kampányoló, mindenre válaszoló párt egyszerre hallgat, nem mer nyilatkozni, hogy mellette van vagy ellene. Cinkossá válik. És ezzel a felfogással lehet kormányt alakítani? Helyes és igazságos ez, hogy valóban azt az egyházat, amely annyi áldozatot hozott és hoz a magyarságért, egyszerűen így meggyalázzuk, és ezzel egyetértünk, vagy ha nem, akkor nem merünk erre válaszol ni? És a mesemondó bankár miniszterelnökjelölt azt mondja, hogy ez Horn Gyula egyéni véleménye. Ezt mi is tudjuk. De mi az ő véleménye? (Derültség a Fidesz soraiban.) Erről hallgat. Igen Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nagy küzdelmeket és harcokat vívtunk i tt '47ben és '48ban, de az ellenfelek, hogy nem kell egyház. De nem rágalmazták, senki nem merte kimondani azt papra vagy igehirdetésre, vagy gyónásra, amit Horn Gyula kimondott. És ha már kimondta, miért nem bánja meg? Ebben azonban van egy nagy választ ási taktika, ne higgye a Szocialista Párt, hogy nem tudjuk: megfélemlíteni a papokat. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Két kis helyen voltam az országban az elmúlt időben; igenis megfélemlíteni. Mi is valljuk és vallom, az egyház nem f og beavatkozni a napi politikába, és nem fog pártokat támogatni. De az igazságot kell hogy kimondja (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő! - Az elnök jelzi az idő leteltét.) , befejezem egy mondattal, és ne legyen tétlen, és mondja ki az egyház azt, hogy olyan okra szavazzanak, akik igazolják nemzethűségüket, emberségüket, az egyházat támogatták, és akik ezt nem tették, nem méltók, hogy az Országgyűlés tagjai legyenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevébe n Harrach Péter miniszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra. HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nincs ebben a parlamentben olyan képviselő, bármelyik oldalon üljön is, aki ne értene egyet a zzal, hogy Horn Gyula levele a katolikus püspökökhöz nem volt szerencsés lépés. Nem volt szerencsés lépés azért, mert lejáratta a saját pártját, ezen nem nekem kell búslakodni, viszont azért szomorú vagyok, mert ártott mindnyájunknak; ártott azért, mert me gpróbálta szembeállítani a hívőket és a nem hívőket. És ha ez nem sikerült, az nem az ő érdeme. De legfőképpen azért ártott, mert a múlt hangján szólalt meg, félelmet kelt, bár sokakat kijózanított, akiket eddig sikerült elkábítani. A legsúlyosabb vádja úg y szól, hogy a hívők arról panaszkodtak neki, hogy... Nem akarom valótlanság állításával meggyanúsítani a volt miniszterelnököt, de nehéz elképzelnem, hogy egy egyházát és papjait szerető ember hozzá vagy a pártjához fordul panasszal. Az egyetlen válasz, a mit a püspökök erre a levélre küldtek, az volt, amit tettek: válaszra sem méltatták. Engem elsősorban az érdekel, hogy milyen gondolatok bújnak meg e mögött a levél mögött. Az első, ami szembetűnő, a rosszul értelmezett semlegessé gnek a gondolata. Ha egy pillanatra visszatekintünk a rendszerváltás kezdetére, akkor a semlegesség sajátos értelmezésével akkor is találkoztunk, ez a világnézeti semlegesség formájában, tetszetős megfogalmazásában jelent meg. Más értelme nem volt, mint az iskolákból kiszorítani a keresztény világnézetet. Aztán jött az értéksemlegesség gondolata, ami nem más, mint az értékközömbösség, egy olyanfajta szemlélet, amely teret enged nemcsak a kommersz, hanem a kultúrmocsok áradásának is, amely a társadalomban el fogadott normák fellazítására tör. És most a politikai semlegesség gondolata jelent meg, aminek a célja az, hogy például az egyházakat megfossza a politikai véleménynyilvánítástól, és a társadalomban a keresztény értékrend érvényesülését megnehezítse. Nézz ük talán inkább az egyházak önértelmezése szempontjából a kérdést! Az egyházak azt mondják, különösen a katolikus egyház, hogy intézményként és papjai által nem kíván politikai
