Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
237 színész, egy művész között vagy egy iskolai takarító és egy pedagógus között? Arról van szó, hogy a szakismeretet, a munkában töltött időt szükséges elismerni nemcsak azér t, mert így logikus, hanem azért is, mert egyébként törvény írja elő, méghozzá egy olyan törvény, amelyet 1991ben hozott ez az Országgyűlés, és ami azóta is érvényben van. Fontos kérdés persze, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása milyen költségvetési k övetkezményekkel jár. Számba véve azokat a közalkalmazottakat, akik ma dolgoznak és az egyes fizetési kategóriába tartoznak - figyelembe véve, hogy ma mennyi bért kapnak , ez az új bértábla 40 milliárd forint idei költségvetési pluszkiadással járna; nem t öbb száz milliárddal, nem ezermilliárddal, mint ahogy elhangzott, hanem 40 milliárd forinttal járna. A kérdés az, hogy a kormánypárti többség hajlandóe arról tárgyalni, hogy ezek a közalkalmazottak méltányos bért kapjanak. A kérdés az, hogy ha hajlandó tá rgyalni az Országgyűlésben a kormánypárti többség és a kormány, akkor ezt a javaslatot vagy ennek bármely módosított formáját elfogadjae, és ennek következtében visszamenőlegesen 2002. január 1jétől ezek a közalkalmazottak megkaphatják az őket megillető bért. Két választási lehetőség van: ma az Országgyűlés tárgysorozatba veszi ezt a javaslatot, tárgyal róla, és a döntés gyorsan megszületik; a másik lehetőség az, hogy önök elutasítják ezt a javaslatot - mint már mondtam, ez az önök felelőssége , és akkor természetesen az új kormány 2003. január 1jétől ezt életbe fogja léptetni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Őry Csaba képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoport jából. Kétperces időkeretben öné a szó, képviselő úr. DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A probléma, amelyről Szekeres képviselő úr szólt, ismert probléma és ráadásul reális probléma. Kétségkívül a minimálbérek emelése olyan mel lékhatással járt, hogy egy átmeneti - hangsúlyozom, egy rövid és átmeneti - időre összetorlódtak a bérek. Azt kell mondanom, magunk is nagyon megértjük azt, hogy az az aránytalanság, ami kialakul a munka minőségének, képzettségi szintjének értékelésében, é s fizetésekben megjelenik, probléma, és ezt meg kell oldani. A probléma tehát reális, a megoldási kísérlet, a javaslat viszont teljesen alkalmatlan a probléma megoldására. A közszféra bérei és így a közalkalmazottak bérei is az évtizedek óta halmozódó elle ntmondások miatt alakultak így, ahogy látom - a képviselő úr is bólogat , ezt nem vonja kétségbe. A polgári kormány - érzékelve azt, hogy több évtizedes elmaradást kell bepótolni - első lépésként megalkotta a köztisztviselői életpályaprogramot, a közszfér a egy jelentős részében ez jövőképet, perspektívát, és ne felejtsük el, jelentős béremelkedést jelentett. (17.30) A következő lépés a rendészeti, rendvédelmi dolgozók, tehát egy újabb komoly, jelentős köre a közszféra dolgozóinak, ugyancsak életpályaprogra m, jelentős előmeneteli és bérezési javulás. Ezután következtek azok, akik a legkevesebbet kerestek, akik a legrosszabb helyzetben voltak, rajtuk segített a minimálbér. Hogy milyen mélyről indultunk és milyen régi problémákat hurcoltunk magunkkal (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , ezt jól mutatja az, hogy a közszférában dolgozóknak több mint az egyharmadát érinti. Azt kell tehát mondanom - Eötvös Józseffel élve , hogy két lábbal nem lehet egyszerre lépni. Egyik problémát a másik után lehet megoldani... ELN ÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! DR. ŐRY CSABA (Fidesz) :
