Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
24 soraiban.) Csak azt kérdezem magamtól, ha tudta ön, hogy Prisztás József kicsoda, akkor azért volt alkalmatlan belügyminiszternek (Dr. Világosi Gábor: Clodo!) , ha nem tudta, akkor meg azért. Az előbbi felszólalását csak úgy tudom értékelni, hogy ön ismét kormányzásra jelentkezik, ön ismét miniszter szeretne lenni, Kuncze Gábor képviselő úr. Megkérem, az isten szerelmére, gondolja meg mindnyájunk érdekében, fontolja meg ezt még egyszer! Köszönöm szépen. (Derültség, taps a Fid esz és az MDF soraiban. - Molnár Róbert: Csak az 5 százalékot el kellene érni!) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balsai István frakcióvezető úr, Magyar Demokrata Fórum. (15.40) DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Egy, a magyar politikai viszonyokban járatlan ember az újságokat olvasva az ellenzéki politikusokat vagy a már szinte önmaguktól is abszolút független szakértőket hallgatva könnyen azt hihetné, hogy nálunk p orba tiporják az alkotmányt, az utcákon szélsőjobbos pogromok zajlanak, kormányt bíráló hang nem szólalhat meg a médiában, a papok pedig csak akkor oldozzák fel a bűnösöket, ha a koalícióra szavaznak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Aki azonban egy kicsit is járatos a magyar belpolitikában, az már tudja, hogy ennek a hangnak semmi köze a valósághoz, ez csupán az MSZP és az SZDSZ negatív kampányának a része, amely, mint mindig, ma is láttuk, most is a félelemkeltésre és minden elért eredménynek a tagadására épül. Gondoljunk csak 1993ra és '94re, amikor azt terjesztették a rendszerváltoztató kormányról még külföldön is, hogy nem fogja kiírni a parlamenti választásokat. Olyan fantazmagóriáktól sem riadtak vissza, mint hogy az MDFkormány inkább ko nfliktusba keveredik Jugoszláviával, csak hogy ne kelljen megtartani a választást. Ezért csodálkozva, kicsit arcpirulva hallgatjuk azokat a dicséreteket, amelyeket nyolc évvel később annak az aranykornak tulajdonítanak, amelynek részesei lehettünk néhányan . Az az egyetlen problémánk ezzel, hogy ha Kuncze Gáborék ezt nyolc évvel korábban mondták volna, akkor el is hihettük volna - mármint hogy őszintén mondják. Ugyanakkor a rendszerváltozás első négy évében azt hirdették, hogy boszorkányüldözés van, és hogy keresztény kurzus készül, attól féltették a lakosságot, hogy minden iskola egyházi kézbe kerül, és kötelező lesz a hittanoktatás. Nos, hölgyeim és uraim, az elmúlt négy évben a minimálbér megemelésétől óvták a kormányt, mondván, hogy tömeges munkanélkülisé ghez vezet, a munka törvénykönyvének módosítása során a szabad szombat elvesztésétől féltették a dolgozókat, nem szavazták meg a kábítószerellenes szigorításokat, mert szerintük gyermekeinkkel lesznek tele a börtönök. Nos, ezek közül semmi nem valósult me g. Nem kétséges, hogy ugyanilyen megalapozatlan az MSZPnek Horn Gyula által végrehajtott, legutóbbi egyházellenes kirohanása, és a román munkaerőinvázió rémképe is. Ha egy nap már nem hallanánk, hogy a szélsőjobb fenyegeti a magyar demokráciát, már azt h innénk, hogy valamilyen járvány tört ki a baloldal hangadóinak körében. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) A felsorolt néhány példa is jól mutatja, milyen nagy különbség van az ellenzék által kreált vízió és a valóság között. Ne áltassuk magunkat, tis ztelt képviselőtársaim, ezeket a vádakat maguk a szocialista vagy szabad demokrata politikusok sem veszik egy percig sem komolyan! A cél világos: ha már nem tudják a szavazóbázisukat növelni, amely az idő múlásával egyre csak apad (Bauer Tamás: Mint az MDFnél!) , a polgári kormány támogatóit kívánják megingatni, mert csak egyetlen reményük van: elérni, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni.
