Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
20 Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, ez 350 ezer nyugdíjas magyar polgárnak jelenti azt, hogy kedvezőbb feltételekkel dolgozhat, mint tette azt a Bokroscsomaggal fémjelzett megelőző esztendőkben. Ezek olyan t ényei az adópolitikának, amelyeket, ha megfogadjuk Nagy Sándor képviselőtársam tanácsát, akkor a tényekhez tartozónak ítélhetünk, és így helyes megemlítenünk, ha adócsökkentésről beszélünk. Arról pedig már nem is beszélek, hogy a tbjárulék mértékét 39 szá zalékról 29 százalékra sikerült csökkenteni, elismerve, hogy ennél nagyobb csökkentésre is szükség lesz a jövőben. Arra a kijelentésére Kuncze képviselőtársamnak, hogy veszélyezteti az uniós csatlakozásunkat, ha kokettálunk a szélsőségekkel, azt kell monda nom, hogy ilyen veszély nincs, mert például önökkel egyáltalán nem kokettálunk. (Derültség és nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Ez valamelyest javítja a helyzetet. Az pedig, ha már az előbb bátorkodtam a szocialistákkal kapcsolatban szóba hozni a mező gazdaság szerkezetét, talán mégis helyes dolog, ha megemlítem, hogy talán fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy a közélet tisztaságáról éppen az előző kormány volt belügyminisztere beszélt, azzal a teljesítménnyel a háta mögött, amelyet Magyarország '94 és '98 között a közrend, a közbiztonság és a közélet tisztasága ügyében inkább szégyellhet, mint büszke lehet rá. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Végezetül pedig talán az a gondolat is megérdemel egym ondatos választ a képviselő úr esetében, hogy nem látja rózsaszínben a jövőt. (Kuncze Gábor: Mondtam ilyet? Én azt mondtam, hogy nem látom olyan rózsaszínnek...) Azt megértjük, hogy vonzódik a rózsaszín árnyalatokhoz... (Derültség a kormánypárti padsorokba n.) Ez érthető. Mégis engedje meg, hogy azt mondjam, hogy azt az önök esetében megértem és jogosnak tartom, ha nem látják rózsaszínben a jövőt. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Csurka képviselőtársunkat illeti, tiszte lt képviselő úr, engedje meg, hogy én elfogadjam azt, amit ön a magyar kormány külpolitikájának, mondjuk, egy jó drámához illő világos vonalvezetése ügyében elvár tőlünk, és mi is szívesebben követnénk egy közérthetőbb, világosabb és a klasszikus irodalmi művek követelményeinek jobban megfelelő, egyenes, drámai vezérfonalat. Csak a tárgyalások sajnos nem így haladnak, és nem egyedül írjuk ezt a drámát, hanem társszerzőink vannak, akiknek ötleteik támadnak arra nézvést, hogy hol milyen mellékszálakat kellene a cselekménybe beleszőni. És ez az áttekinthető, ön által igényelt, joggal igényelt vonalvezetést nehézzé teszi a számunkra. Mindazonáltal engedje meg, hogy azt mondjam önnek, hogy igyekszünk mi ezzel, és azért két mondat erejéig talán érdemben is válaszo lhatok erre. Úgy látjuk, hogy ma elérhető az Európai Unióval való tárgyalások eredményeképpen egy olyan feltételrendszer, amely nemcsak a magyar mezőgazdaságból élők számára, hanem minden egyes magyar polgár számára lehetőséget teremt arra, hogy sokkal nag yobb mértékben javítsa életminőségét és versenyképességét az uniós tagság révén, mintha Magyarország nem lenne tagja az Uniónak. Egy ilyen helyzet elérhető. Tehát minden lépését a kormánynak ez a meggyőződés vezeti. Hogy elérjüke vagy sem, ez a jövő zenéj e, de hogy ilyen lehetőség létezik, hogy ez a pont megragadható, leírható és meghatározható, és reális esély van arra, hogy a mai helyzetből odáig eljussunk, ez a kormány meggyőződése. Ha úgy tetszik, ez a vezérfonala a diplomáciai magatartásunknak. Ami pe dig a földkérdést illeti, amelyet ön volt olyan kedves és szóba hozott, hadd mondjam el még egyszer itt az ország nyilvánossága előtt is azt, hogy a magyar termőföldet semmi sem veszélyezteti. Ha ön egymás mellé teszi az Európai Unióval átmenetileg elért m egállapodást, hiszen végleges megállapodás még nincs, mellérakja a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, melléteszi a földtörvény módosítását, az ennek nyomán kiadott birtokpolitikai irányelveket, akkor jól látja, hogy a magyar termőföld magyar kézben fog ma radni, a magyar termőföld megműveléséből fakadó lehetőség is magyar kézben fog maradni. (Dr. Kis Zoltán: Én ezt nem látom.) Azt gondolom, hogy bár nem olyan drámai egyenességgel, mint ahogy ezt ön a külügyekben említette, és nyilván elvárja tőlünk földügye kben is, hanem annál egy bonyolultabb, ha úgy tetszik,
