Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Az atomenergia 2000. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
156 gyakorlattal összevethető magas színvonalát, amit egyébként mind a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, mind az Európai Bizottság, mind a Nyugateurópai N ukleáris Hatóságok Szövetségének szakértői is egybehangzóan megállapítottak és elismertek. A Paksi Atomerőmű megszokott magas fokú biztonságí színvonalának megtartása természetesen nem kevés pénzbe kerül. Csak az elmúlt évben több mint 9 milliárd forintot fordított biztonságnövelő intézkedésekre az erőmű; ugyancsak jelentős pénzbe kerül a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok, illetve a kiégett fűtőelemek elhelyezése és az erőmű majdani leszerelése. Az ehhez szükséges pénzösszeget egy 1997ben létrehoz ott alapban, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban gyűjtjük, szinte kizárólag a Paksi Atomerőmű befizetéseiből. Érthetetlen, veszélyes és tökéletesen irracionális lépés volt, amikor az ezen összegek, az ezen nagyrészt csak a jövőben felhasználásra kerülő ö sszegek értékállandóságát biztosító törvényi rendelkezést a kormányzó többség kiiktatta a 20012002. évi költségvetés egy trükkös módosítása során. Számtalan, köztük parlamenti figyelmeztetés és intervenció hatására végül több mint egy év elteltével az új villamosenergiatörvény záró rendelkezései közé iktatva szerencsére visszakerült ez az alapvető fontosságú rendelkezés. Azonban érdekes módon a beszámoló ezt meg sem említi, sőt úgy tesz, mintha az a bevezetésétől, mármint a Központi Nukleáris Pénzügyi Ala p a bevezetésétől, azaz 1998. január 1jétől folyamatosan és zavartalanul működne; úgy tesz, mintha ez a fajta zavarórepülés meg sem történt volna, csak finoman arról tesz említést, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alappal biztosítható az, hogy ne hárulj on az elfogadhatónál nagyobb teher a jövő generációkra. Jelenleg a legnagyobb társadalmi vitát kiváltó kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló telephely kiválasztása tűnik a legneuralgikusabb kérdésnek. Bár a jelentésből kit űnik, hogy a "Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által felkért, nemzetközileg elismert szakértők megállapították, hogy az üveghutai telephely potenciálisan alkalmas az atomerőmű üzemeléséből és végső leszereléséből származó kis- és közepes aktivitású hulladé kok elhelyezésére", ugyanakkor további vizsgálatok elvégzését is szükségesnek tartja. Lényegében ugyanez a Magyar Geológiai Szolgálat déldunántúli területi hivatalának véleménye is. Miközben indokolt és érthető a széles körű szakmai és társadalmi konszenz usra való törekvés, nem egyértelmű, hogy mindennek létezike ma már jól látható időkorlátja, pontosabban vane elképzelés, hogy ezek az újabb és újabb további kutatások és vizsgálatok a belátható jövőn belül lezáródhatnake. Határidőként ugyan a jelentés m egjelöl egy 2004es dátumot, de a szövegösszefüggések hangulatából nem tűnik bizonyosnak, hogy ez az időpont nem kerüle azután ismét módosításra, eltolásra. Szerencsére, amíg a végleges tároló telephely előkészítése lebonyolítható, addig e hulladékoknak a z atomerőmű területén történő, teljes mértékben ellenőrzött és valós külső veszélyt nem okozó tárolásának nincs akadálya, legalábbis még egypár elkövetkező év során. Noha a kiégett fűtőelemek, azaz a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének a kér dése még nem sürgető, de mivel az Oroszországba történő visszaszállítás lehetősége három éve megszűnt, a biztonságos átmeneti tárolás érdekében a Paksi Atomerőmű telephelyén tovább kell bővíteni a meglévő modulrendszerű tárolókapacitást. A kiégett fűtőelem ekkel kapcsolatban ma az az általános gyakorlat, hogy az atomerőművek területén létesített átmeneti tárolókba helyezik el azokat, eközben van idő és lehetőség a végleges tárolás minden szempontból megnyugtató megoldásának kidolgozására. Meglehetősen furcsa és különös, hogy még mindig a megoldandó feladatok között szerepel a sugárvédelem egyes részleteit szabályozó végrehajtási rendeletek elkészítése, amelyek hatálybalépését az EUcsatlakozásunk előkészítése is, de nemcsak az, elsősorban a saját érdekeink me gkövetelik. Az Egészségügyi Minisztérium feladata ezek elkészítése, amivel négy év óta adós, és kíváncsi lennék egyébként, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen jelentős késlekedéssel kapcsolatban az Egészségügyi Minisztérium milyen magyarázkodással tudna n ekünk szolgálni. A dolog akár botrányosnak is minősíthető. Mert miként tudja így az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi
