Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Az atomenergia 2000. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP):
152 éveknek t alán azt az eredményét mutathatják fel, hogy ebben a rendszerben sem történt meghibásodás. A létesítményi feltételek között szerepel a kiégett kazetták átmeneti tárolója, amely jelenleg az erőmű területén található, illetve kiépítése ott történik. Ez egy m odul rendszerű tároló építmény, amely folyamatosan bővíthető. A jelenlegi kutatások szerint a kiégett üzemanyagkazettákat ötven évig pihentetni kell, és átmeneti tárolásban szükséges tartani. Ennek a tárolónak a működése és ellenőrzése folyamatos feladat. Jómagam is ellenőriztem, illetve több bizottsági ülés alkalmával voltam a helyszínen, és meggyőződhettünk arról, hogy a tároló működése, a tárolóba történő beszállítás megfelel mindenféle magas szintű követelménynek. Az előző felszólalásom végén egy kicsi t gyorsan mondtam el, ezért most szeretném megismételni és újólag kifejezni köszönetem a munkatársaknak és megköszönni azon vezető beosztású dolgozók munkáját, akik az erőmű és a nukleáris biztonság érdekében mind a hivatalban, mind az erőművek területén d olgoznak, és további sok sikert kívánni nekik. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Bazsa György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Simon Miklós képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is másodszor szólalok meg. Engedjé k meg, hogy annyi szubjektumot elmondjak, a pályám elején - amúgy kémikus vagyok - öt évet töltöttem egy Bszintű izotóplaboratóriumban, hordozómentes radioaktív izotópok előállításával és elválasztásával foglalkoztam, ezért ezt a kérdéskört egy kicsit nos ztalgikusan, ugyanakkor szakmailag talán megalapozottan tudtam olvasni, és van még egykét gondolatom, amit szeretnék elmondani. Az egyik egy nagyon praktikus gondolat, amit a bizottság ülésén is elmondtam. Szóba került, hogy a reaktor, illetve a Paksi Ato merőmű környékén harminc kilométeres környezetben riasztó- és - ma már egy kicsit vulgáris kifejezéssel - kisbírórendszer is működik, amelyik egyszerre látja el - reméljük, nem kell, hogy ellássa - a veszélyhelyzet jelzését, de elláthatja és ellátja azt az információtovábbítást, ami nemcsak az atomerőművel, hanem az ott élő emberek teljesen normális hétköznapi tevékenységével is kapcsolatos. Én azt javasoltam, azt vetettem fel, hogy ez a rendszer az erőműből vezényelve minden délben a rádióból közismert mód on, "az ötödik sípszó déli 12 órát jelez" felfogásban szólaljon meg, jelezve a delet öt normális sípoló hanggal. Ez az ott élő emberek számára hasznos információ, ami semmilyen formában nem kelt veszélyérzetet, ugyanakkor garantálja azt, hogy az egész rend szer folyamatosan működőképes, mert ha nem szólal meg, akkor nyilvánvaló, hogy valahol hiba lépett fel, amit időben és megfelelő formában korrigálni lehet. Ez egy olyan apró javaslat, amit az atomerőmű és az ott élők megfontolhatnak. Ami az egész kérdéskör t bennem egy kicsit nagyobb távlatban indította el és ami alapján én ezt kezeltem, az talán onnan indul, hogy az energia rendkívül jelentős volt és ma is az az emberiség szempontjából. Azt is mondhatom, hogy az energia birtoklása, kezelni tudása emelte ki az embert az állatok közül akkor, amikor már az energia két meghatározó formáját, a hőt és a munkavégzést birtokába tudta venni, tetszőleges időpontban és helyen tudott tüzet gyújtani, azzal ételt melegített, főzött, a lakását - már amilyen volt akkor, min denesetre a lakóhelyét - fűteni tudta, fémet olvasztott, kerámiát állított elő. Nos, akkor olyan tudás birtokába jutott, ami később - párosulva a szerszámkészítésből adódó munkavégzési lehetőséggel - igazából alakította az emberi kultúrát, a tudást, a civi lizációt. Elég, ha megnézzük, hogy azok a társadalmi csoportok, embercsoportok, amelyek ennek birtokába jutottak, amelyek ezt kezelni, hasznosítani tudták, arra a civilizációs fokra jutottak el, ahol most mi vagyunk, akik pedig ezt nem tudták megtenni - Af rika vagy más, Egyenlítő
