Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
140 már ne is beszéljünk. De a megemelt nyugdíjkorhatár miatt sok i dős kénytelen tovább dolgozni, és emiatt nem tud sok fiatal elhelyezkedni, ehelyett idejét a plazák félkarú rablói között tölti. A hasznos családalapító helyett haszontalan, tengőlengő fiatalok tömegét eredményezte az előző kormánynak ez az intézkedése, a mely viszont sajnos még most is hatályban van. A fiatalok magas munkanélküliségének oka az oktatásban is keresendő. Mialatt a kormányok mesterségesen felpumpálták a felsőoktatásba felvehetők létszámát, ezzel egyrészt rontva sok helyen a felsőoktatás színvo nalát, másrészt egyes területeken csaknem elviselhetetlen túlképzést előidézve, például a jogászképzésben, addig a szakképzés vegetál. Pedig amilyen szükséges a sok kiművelt emberfő az ország fejlődése érdekében, ugyanolyan szükséges a sok jó szakember is, akikből viszont egyre kevesebb van. Ma már ott tartunk, hogy bizonyos szakmákban szomszéd országok közeli területeiről hozunk szakembereket, miközben fiataljaink ezrei vannak munka nélkül, mert nincs megfelelő képesítésük vagy a képesítésükből túlkínálat van. A nem kellően átgondolt szakképzés, de inkább annak hiánya miatt például a szociálisan hátrányos helyzetű, a nappali iskolákból lemorzsolódó tanulók tömegei rekednek kívül a még egyszerűnek nevezhető szakmák megszerzésének lehetőségéből is. Mi a megol dás? A szakoktatás duális rendszerének fejlesztése érdekében a kedvezmények megfelelő rendszerével el kell érni, hogy a gazdasági szereplők részt vállaljanak a gyakorlati oktatásban. A leszakadó rétegek, az iskolákból kimaradtak számára modulrendszerű tant ervek teremthetik meg a képzettség megszerzésének esélyét. Ezt kellene kiegészíteni az elemi iskolától kezdődő tehetséggondozás, tehetségmentés rendszerével. Ez esetben nem kellene a jövőben ilyen szomorú kimutatásokat olvasni a fiatalok munkanélküliségérő l, és ez esetben lehetne remény a népességfogyás megállítására. Az ország jövője az ifjúságban van. A mindenkori kormány feladata, hogy a fiatalok között is megszüntesse a munkanélküliséget, és a plazákból a szakképzés, az oktatás, a munka, a családalapítá s felé irányítsa őket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Megadom a szót Glattfelder Béla államtitkár úrnak. GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi á llamtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselő Úr! A polgári kormány a megalakulásakor nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint hogy kísérletet tesz arra, hogy visszaállítsa Ma gyarországon rövid távon is a munka becsületét, hosszabb távon pedig biztosítsa a teljes foglalkoztatottságot, vagyis hogy mindenki munkához jusson, aki dolgozni akar. Nem könnyű feladat ez, hiszen a munkanélküliség a modern piacgazdasággal együtt járó jel enség, mégis 1998ban sikerült fordulatot elérni, hiszen igaz, hogy 1998 előtt is csökkent a munkanélküliségi ráta (Bauer Tamás: 1993 óta csökken!) , de ez úgy történt, hogy mindeközben a foglalkoztatottak száma viszont csökkent. Hiszen 199498 között 54 ez er fővel csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, többek között a Bokroscsomag hatására (Zaj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Bauer Tamás: Semmi köze hozzá! - Dr. Takács Imre: Beinjekcióztak benneteket a Bokroscsomaggal?) , ami azt jelenti, hogy ennyivel több munkahely szűnt meg, mint amennyi új munkahely létrejött. Viszont 1998tól kezdődően a létrejövő új munkahelyek száma meghaladja a megszűnő munkahelyek számát, és így a foglalkoztatottságban igen jelentős bővülést tudtunk elérn i. Most már 236 ezerrel dolgoznak többen Magyarországon, mint ahányan dolgoztak 1998 első felében. Ez tehát meglehetősen szép eredmény. Azt is mondhatnám, hogy több mint négyszer többen kaptak állást az elmúlt négy évben, mint ahányan korábban az állásukat elvesztették a foglalkoztatottsági helyzet változásának következtében a Bokroscsomag idején. (Dr. Takács Imre: Már megint a Bokroscsomag!)
