Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
133 A 2002. évi választások közeledtével azonban elmúlt ez a kegyelmi pillanat, és felerősödött a rendszerváltozás óta untig ismert l abdajáték. Akik hajlamosak a politikai erőszak tombolásának bemutatni a politikai vélemények viharát és ezzel riogatni nyugati sajtófüleket, azok a botrányok országaként igyekeznek megjeleníteni minket. Egyik oldalon az ország nemzetközileg elismert eredmé nyei, másik oldalon egy korrupt banánköztársaság képe, sósperecet is sikkasztó politikusokkal. Nos, ez a kettősség utal a józan gondolkodó számára éppen a legvilágosabban arra, hogy itt a saját fészekbe piszkítás folyik. És ha vannak, akik jól érzik maguka t abban, amit maguk alá piszkítanak, miért kell mindenkinek ezt szagolnia? Tisztelt Ház! Az ember azt tartaná természetesnek, hogy a kedvezménytörvény körül kialakult összhang után az egész nemzet lélegzetvisszafojtva figyeli, hogyan kísérli meg a kormány a világon eddig egyedülálló módon, erőszak nélkül egymáshoz közelebb vonni a magyar nemzet szakadozott szövetét, hiszen több szomszédunknál számokban is, de az intézkedések összefüggő sorában is megjelenik a magyarok beolvasztásának következetes törekvése . Amikor a Magyar Hírlap külpolitikai rovatvezetője olyanokat ír le, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás maga a puszta racionalitás, míg a magyar összetartozás csupán érzelem, akkor olyan következtetésre jut, amely jellegzetes nálunk, de teljesen téve s; oda ugyanis, hogy a nemzet etnikai meghatározása értelmetlen, sőt veszélyes Európa számára. Vagyis semmi gondot nem lát a gyarmattartó nemzetek gyakorlatában, akik népi hovatartozásra való tekintet nélkül szabdalták fel határokkal a világot, megágyazva ezzel a tisztogatásnak finomkodott afrikai, ázsiai, balkáni s a többi tömegmészárlásokat. Jó, de mi van akkor, ha Európából nem elmarasztalás jön, hanem elismerik Magyarország jogos és megfontolt törekvéseit, ahogy azt leszögezte az Európai Néppárt elnöke és az Európa Tanács főtitkára. Akkor hirtelen vége lesz az ájult európaiságnak körükben, akkor feledik, hogyan éltették ugyanazon néppárt másik vezető politikusát, Wim van Velzent, aki a szélsőjobbos politizálástól óvott, akkor érvényesül a provinciálissá züllött marxista dialektika, mely szerint ha Giczyvel nem ért egyet Európa, az nagyon helyes, de ha Kováccsal, akkor nem jól tájékozott. Ha miniszterelnökünk az újabban a gyónási titkokat is ismerő Horn Gyula, akkor nem elcseszett - az ő szavával - a magya rszlovák okmány, amelyet Párizsban a Balladurkormány farvizén úgy írt alá, hogy már kezében volt a szlovák kormány egyet nem értési nyilatkozata. Ha Orbán Viktor a miniszterelnök, akkor bezzeg bűn a megegyezés a szomszédokkal, akkor lehet a román után a szlovák politikai életet is felkavarni, még akkor is, ha ennek az lehet az ára, hogy elakad a magyarság egységtörvénye. És ezt sem bánják azok, akik például a HVG címlapján a királyi jogart gulyáslevesbe mártják, akik a magyarigazolványt zsugának ábrázoljá k, azt az igazolványt, amelyet meghatottan vesznek át hozzánk tartozó testvéreink, vállalva még a fenyegetéseket, a gyalázkodó telefonokat is. Ha Orbán a miniszterelnök, akkor lehet a kormányt a magyarromán egyetértési nyilatkozat miatt épp oly alaptalanu l támadni, mint az Európai Bizottság nem éppen kedvező, de minden tagjelölt országnak szóló szűkmarkú támogatási politikájáért. Hogy is mondta Gyóni Géza az első világháború poklában azokról, akik harcterekre küldték a magyart? "Csak egy éjszakára küldjéte k el őket." Csak egy évtizedre cseréljen helyet a határon túli magyarral az, aki sajnálja tőle ezt a késői és szerény kedvezményt. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni . Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak. NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A külpolitikában valóban alapvető fontosságú, hogy sikerüle az egyes parlamenti erők között nemzeti konszenzust k ialakítani. Meggyőződésem szerint 1990et követően a külpolitika alapkérdéseiben Magyarországon létezik a nemzeti konszenzus, és ez legplasztikusabban az Antall József néhai miniszterelnök úr által körvonalazott
