Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ LUKÁCS (független):
119 tulajdonképpen ugyanolyan magasságban viszik végig a gyerekeket a városon, ahol ezek a járművek a mérgező gázaikat kibocsátják , tehát a légszennyezettség, a zajártalom, az épületek állagának romlása ugyanitt tetten érhető. Azt is el kell mondani, hogy a közlekedés biztonsága továbbra is igenigen bizonytalan, veszélyezteti a kerékpárosok és a gyalogosok mindennapi fo rgalmát, a nagy súlyú tehergépjárművek pedig felgyűrik az útburkolatot. Azt gondolom, hogy ezen a helyzeten fontos változást lehet elérni akkor, ha komolyan vesszük a 7 ezer polgár kívánságát, amelyet a Kiskunfélegyházi Civil Szervezetek Szövetsége kezdemé nyezett és hajtott végre az elmúlt évben. Az aláírásgyűjtés eredményeképpen az aláírásról tanúskodó íveket két héttel ezelőtt dr. Fónagy János közlekedési miniszter úrnak adtuk át, és akkor a miniszter úr arról tájékoztatott bennünket, hogy még az idén tav asszal el fog kezdődni az úgynevezett 451es út elkerülésére a déli elkerülő szakasz építése. Azt gondolom, hogy ha az M5ös autópálya továbbépítésével Budapesttől a déli határig megoldható lesz, hogy egyvégtében autópályán lehessen közlekedni, valamint az M5ös autópálya valóban az egységes díjfizetési rendszerbe kerül, magyarul matricás rendszerben lehet majd használni, és ehhez hozzávesszük ezt a bizonyos déli elkerülő szakaszt, akkor valójában érdemben fog Kiskunfélegyháza belvárosának közúti forgalmi t erheltsége csökkenni. Emellett azt gondolom, fontos megvizsgálni, milyen más lehetőségek vannak arra, hogy a félegyházi polgárok akaratának érvényt szerezzünk. Ilyen lehetőség kínálkozik a helyi önkormányzat számára, amennyiben helyi rendeletben vagy valam ilyen más adminisztratív úton megpróbálja a nehézgépjárműveket a város központjától távol tartani, ha úgy tetszik, kitiltani. Itt valamilyen olyan optimális megoldáson kell törnünk a fejünket, amely egyrészt figyelembe veszi a helyben termelő és fuvarozó g azdák érdekeit, ugyanakkor figyelembe veszi a helyi polgárok egészségesebb és nyugodtabb környezethez való igényét. Magyarul: a DunaTisza közének ezt a részét, Kiskunfélegyháza környékét Magyarország kertjének is szokás nevezni, ezért egyáltalán nem minde gy, hogy ezeket a féladminisztratív korlátozásokat milyen módon fogjuk tudni bevezetni. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Közben az időm lejárt. Tisztelt Országgyűlés! E helyről is szeretném biztatni a magyar kormányt arra, hogy minden lehetsé ges eszközzel vegye figyelembe a kiskunfélegyháziak törekvéseit. Köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Feltételezem, hogy a kormány nem kíván reagálni, tekintettel arra, hogy egyetlen képviselője sincs jelen. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr, független képviselő: "Vane élet az Európai Unión kívül?" címmel. Öné a szó, képviselő úr. SZABÓ LUKÁCS (független) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1990 óta mint szamár a szénacsom ó után, úgy kullog Magyarország azért, hogy bevegyék végre az Európai Unióba. Magyarország olyan helyre igyekszik, ahol az ember embernek farkasa, ahol a gazdagok nap mint nap kirabolják a szegény országokat, ahol az ember nap mint nap szembekerül a termés zettel, le akarja azt győzni, de végül mégis a természet fog győzni az egész emberiség fölött. Magyarország mindent megtesz azért, hogy ebbe a gyülekezetbe őt bevegyék. Már hosszú évek óta alárendelte ennek a célnak a törvényalkotását, a gazdaságát, a pénz ügypolitikáját, külpolitikáját és biztonságpolitikáját. Ezek a nyugateurópai országok hatalmas veszteségeket okoztak Magyarországnak a XX. században is - és itt gondolok Trianonra is, a párizsi békeszerződésre is , de 1990et követően is, mert például az importliberalizáció kapcsán Magyarország megnyitotta piacait, miközben még az Európai Unió felé a mai napig is a kvótarendszer uralkodik. Az importliberalizáció
