Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés képviselő frakcióba történő belépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
20 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A karácsony nagyon mélyen gyökerezik kultúránkban. Ez az az ünnep, amelynek vallási, kultúrtörténeti, néprajzi, emberi, családi vonatkozásaival szinte mindenki tisztában van. Ennek e gyik alapvető oka valószínűleg az, hogy a karácsony a szeretetről, a hitről, a békességről, az összetartozásról szól, azaz csupa olyan dologról, ami fölötte áll hétköznapjaink kisszerű vagy éppen nagyon is súlyos gondjainak, konfliktusainak. A karácsony te rmészetéből fakadóan az az ünnep, amely mindenekelőtt a legkisebb és egyben a legfontosabb közösséget, a családot érinti. De vajon megengedhetike maguknak a közélet szereplői, hogy pusztán személyes ügyüknek, saját családjukat, hozzátartozóikat érintő ügy nek tekintsék a karácsonyt? Nyilvánvalóan nem. Ha pedig így van, akkor szembe kell nézzünk azzal a kérdéssel, milyen karácsonya van 2001ben Magyarország lakóinak. Egy rétegnek bizonyosan boldog és meghitt ünnepe lesz, mert ezek az emberek ép, egészséges e mberi kapcsolattal rendelkező családokban élnek, és mert megvan a lehetőségük arra, hogy valódi karácsonyi hangulatot teremtsenek otthonukban. Az emberek egy másik, sajnos igen jelentős csoportja azonban nem így készül, nem így gondol a karácsonyra. Félreé rtés ne essék, nemcsak a megromlott emberi kapcsolatokra, a széthullott családokra gondolok. Az is nagyon nagy baj, talán a legnagyobb. De gondolok azokra, akik nélkülöznek, akik önhibájukon kívül is úgy élnek, hogy szorongva gondolnak rá, milyen étel kerü l az ünnepi asztalra és milyen ajándék a fenyőfa alá. Sok ilyen ember van Magyarországon? Sok ilyen család van Magyarországon? Sajnos igen. A politika legelemibb felelőssége, hogy rájuk is gondoljunk, amikor boldog ünnepeket akarunk kívánni. Erről szó l lényegében a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának kezdeményezése, amikor azt javasolja, hogy a családi pótlékot és a nyugdíjakat egyszeri alkalommal egészítsük ki, egy gyermek esetében kétezer forinttal, két gyermek esetében gyerekenként háromez er forinttal, három vagy több gyermeket nevelő szülők esetében vagy gyermekeiket egyedül nevelő szülők esetében gyerekenként ötezer forinttal és a fogyatékos gyermekek esetében gyermekenként hétezer forinttal. Erről szól a javaslatunk a nyugdíjak esetében, hogy a nyugdíjakat egyszeri alkalommal ötezer forinttal egészítsük ki. Hozzáteszem, a múlt héten benyújtottunk egy javaslatot, amely a közalkalmazotti bértábla átalakításáról, a tarthatatlanul alacsony bérek emeléséről, a kialakult béraránytalanságok mego ldásáról szól. (11.50) Ezek, tisztelt képviselőtársaim, valódi problémák, és van rájuk válasz. Kérem a kormánytól, a kormánypárti képviselőktől, szánják rá magukat, és közösen tegyük meg a szükséges lépéseket. Hagyjanak fel azzal, hogy a társadalom egyes c soportjainak minduntalan azt üzenik, hogy most éppen a másik csoportot részesítették előnyben, kiváltképp akkor, ha ez nem is felel meg a tényeknek. Ne mondják a pedagógusoknak, hogy most az egészségügyön van a sor, vagy az egészségügynek, hogy most éppen az oktatás kapott valamit! Ne mondják a nyugdíjasoknak, hogy most a családtámogatásra fordítjuk a pénzt, és ne mondják a családoknak, hogy most a nyugdíjakat emeltük, kiváltképp akkor, ha mindez nem tükrözi a valóságot. Ne mondják a szövetkezeti üzletrésztulajdonosoknak, hogy mindenki megkapja a tulajdona ellenértékét - a nyugdíjas is meg az aktív dolgozó is , mert ez nem így van, különben nem gyűlnének össze most már egyre többen különféle gyűléseken - például legutóbb, most már másodszor Hajdúböszörmény ben a volt Bocskai Termelőszövetkezet tagjai - azért, mert érzik, hogy becsapták őket. Ez akkor is igaz, ha néhány kormánypárti képviselő nincs tisztában a tényekkel, és valami torz vigyorral akarja mindezeket a mondatokat kísérni. (Moraj a kormánypárti ké pviselők padsoraiban.) Kérem, hagyjanak fel a közpénzen folyó reklámkampányokkal, és fordítsuk a pénzt a rászorulók támogatására! Értsék meg végre, hogy a téli tűzrevaló legalább olyan fontos, sőt fontosabb, mint a nyári tűzijáték. Kérem, tegyék félre egy pillanatra a szekértáborlogikát, és tegyük közösen az ország karácsonyfája alá azt, amit egyébként az emberek megérdemelnek. Kívánjunk együtt boldog
