Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 15 (230. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1342 Köszönöm, elnök úr. Tíz nappal 85. születésnapja előtt meghalt Simonyi Károly villamosmérnök, fizikus, a professzor, soksok ezer villamosmérnök, fizikus, természettudományokkal foglalkozó és a humaniórákat kedve lők mestere és példaképe. Simonyi Károly 1916ban született a Sopron megyei Egyházasfaluban, szegényparaszti földműves családban, szüleinek hetedik gyermekeként. Édesapja születése előtt meghalt, édesanyja új házasságában még három gyermek született. Édesa nyjától tanult meg kitűnően németül. A falu derék plébánosa, Kapuy Elek felfigyelt a rendkívüli képességű vézna gyermekre, kikutatta, hogy a Simonyiaknak van jómódban élő ága is, levelet írt SimonyiSemadam Sándornak, az egykori miniszterelnöknek, aki váll alta a taníttatás költségeit. A plébános úr később a bátyját is hasonlóan elindította az értelmiségivé válás útján, más gyermekekkel együtt. Győrött és Pesten járt gimnáziumba. A szünidőkben hazajárt segíteni a paraszti munkában, jó kaszás volt. Habzsolta a könyveket, korán kezébe kerültek Szerb Antal irodalomtörténetei és Babits világirodalomtörténete, de Az ember tragédiáját szinte kívülről tudta. Egymás után vette birtokba a nyelveket, a német mellett a latint, az olaszt, az angolt, később az oroszt, jó l beszélt franciául. Amikor az 1970es években kínai aspiránsokat vezetett, megtanult kínaiul is, és szótárt is készített. 1935ben a Műszaki Egyetemre iratkozott be, és párhuzamosan, "mezei hallgatóként", Pécsett jogi doktorátust is szerzett, szinte virtu sból. Először a Műszaki Egyetem villamos gépek és mérések tanszékére került oktatónak, majd a Bay Zoltán számára alapított atomfizikai tanszékre, ahova régóta vágyott, vonzotta a "húszévesek fizikája". (22.50) Bekapcsolódott Bay Zoltán kísérleti munkáiba i s, a híres Holdradar téma elméleti számításait ő végezte. Közben a háború utolsó évében behívták, a frontra került, majd amerikai fogságba, akik átadták őket az oroszoknak. '45 elején került haza a Holdkísérlet befejezésére. Neves fiatal tudósként a Műsz aki Egyetem soproni karának fizikaelektrotechnika tanszékére nevezték ki tanszékvezetőnek. Kitűnő munkatársakat vett maga mellé, és hihetetlen egyszerű eszközökkel elkészítette az ország első részecskegyorsítóját. Közben a formálódó budapesti villamos kar on új tanszéket alapított, integrálta az elektromos elméleti tárgyakat elméleti villamosság címen. Új könyvében egységgé gyúrta az addig szerteágazó anyagokat. Könyvét több nyelvre lefordították, és tízezrek tanultak belőle világszerte. Közben atomfizikai munkásságát is folytatta, pártonkívüliként a KFKI atomfizikai osztályának létrehozásával és az igazgatóhelyettesi teendőkkel bízták meg. A kutatásokhoz alapvetően fontos Van der Graaffgenerátort építettek, s munkásságáért '52ben Kossuthdíjat kapott. Pro fesszori munkáját hihetetlen alapossággal végezte, előadásain mindnyájunkat elbűvölt hihetetlen tudásával, s felépítette bennünk a hitet, hogy a valós világ megismerhető, kiszámítható, kezelhető. A legbonyolultabb összefüggéseket az egyetemi anyagokon mess ze túlmenő matematikai apparátusokkal és fizikai ismeretekkel magyarázta meg, fűszerezve mitológiai, irodalmi, költői és társadalmi ismeretekkel, példákkal, paralellákkal. Hinnünk kellett, hogy az emberi ismeretek egységes egészet alkotnak. Nem darabolni k ell tovább a tudomány parcelláit, hanem összefogni, áttekinteni, továbbfejleszteni. Alaptárgyán kívül műszaki fizikát, elektronfizikát, kvantummechanikát, majd atomreaktortechnikát is tanított nekünk. Zsenialitása, szerénysége és szeretete mindnyájunkat m agával ragadott. 1956ban a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársai egyhangúlag a forradalmi bizottság elnökévé választották. Ezért '57ben eltávolították, tanszékén még megtűrték. Tavaszi előadását azzal kezdte: "a feltétel nélküli itthonmaradás híve vagyok." A forradalom bölcsőjét telerakták káderekkel. Őt is, a világhírű unikális tudóst kikezdték, piszkálták. A hetvenes évek fordulóján fegyelmi eljárást indítottak hallgatók és oktatók ellen, akik egy jezsuita páter hitoktatásán vettek részt, őt bíztá k meg gonosz szándékkal a fegyelmi bizottság vezetésével. Simonyi ezt lelkiismereti okból megtagadta. El kellett hagynia a tanszékét. A diákok szerették, megdöbbentek. A DISZgyűlésen próbálta indokolni
