Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 18 (233. szám) - "Beszámoló a kormány háromévi munkájáról" című politikai vita - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1728 Nem vontam meg a miniszterelnök úrtól a szót, hanem arra kértem, hogy figyelemmel a házbizottság ajánlására, fejezze be az expozéját. Erre kértem önt. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Kellő udvariassággal és hölgyeknek kijáró tisztelettel arra szeretném kérni az elnök asszonyt, hogy ezt gondolja újra, és ne vonja meg tőlem a szót, mert a kormánypárti frakciók időkeretének terhére, úgy érzem, az ország közönségét tájékoztathatom. (Közbe szólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Halljuk! - Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A miniszterelnök úr megtisztelő és megkülönböztetett figyelmét tisztelettel köszönöm, és azt is köszönö m, hogy ön a frakció időkeretére kívánja a 60 percen felüli időt felhasználni; így tág teret biztosítok az ön számára. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Kovács Kálmán: Töröljük el a házbizottságot!) ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Hálás szívvel köszönöm az alelnök asszonynak. Kérem az elnök asszonyt, értse meg, három év nagyon hosszú idő, és nagyon nehéz egyetlen órában összefoglalni mindazt, ami fontos volt. (Zaj.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Miniszterelnök Úr! Én azt hiszem, hogy rendkívül toleráns vagyok m agam is (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban) , és feltételezem, hogy az egész Ház figyelemmel hallgatja az ön beszámolóját. Kérem, folytassa! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Halljuk a miniszterelnök urat!) ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelett el szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adott arra, hogy folytassam. Nos, tisztelt elnök asszony, visszatérve a polgárok 1998as akaratára, talán engedje meg, hogy még azt is megemlítsem, hogy azt is szerették volna Magyarországon az emberek, hogy ne cs ak a saját teljesítményükre lehessenek büszkék, hanem a többi itt élő polgártársukéra is, ha úgy tetszik, a szomszédjukéra és az egész ország teljesítményére. (10.20) Világos volt, szinte tapintható akkor az akarat, hogy a tízmillió szétfutó szabad akarato t a hivatalba lépő kormánynak sikerüljön összefogni, úgy, hogy ne csak az egyes emberek és családok, hanem az egész emelkedhessék. 1998ban a választópolgárok sikeres Magyarországot és összetartó nemzetet is akartak. Azt akarták, hogy a kormány hajtsa végr e a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, legyen világos törvény a határon túli magyarokról, legyen magyar egyetem Erdélyben, legyen Mária Valéria híd, és még sorolhatnám, folytathatnám, mi mindent akartak a nemzeti összetartozás jegyében akkortájt a p olgárok. Ennek megfelelően 1998 őszén létre is hoztuk a Magyar Állandó Értekezletet, amely egy olyan Kárpátmedencei szervezet, amely képes arra, hogy a magyarországi magyarok akaratán kívül befogadja, összefogja a határon túl élő magyar közösségek akaratá t is. Ennek a Magyar Állandó Értekezletnek volt a határozott szándéka - sőt maga is kidolgozta, vállalta a kidolgozással járó terheket - az a törvény, amelyet ma már csak státustörvénynek nevezünk, és amely ismét megpróbálja újra összefogni a Kárpátmedenc e magyarságát. (Taps a kormánypártok soraiban. - Balczó Zoltán tapsol.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar polgárok azt is akarták 1998ban, hogy béke és biztonság legyen; Magyarország legyen része egy olyan nemzetközi szövetségnek, hozzon létre egy olya n kapcsolatrendszert, amely biztonságot nyújt, de lehetőleg nem okoz olyan helyzetet, hogy
