Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A földtulajdon és a földhasználat kérdései" címmel politikai vita - SIMON JÓZSEF (MSZP):
972 Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Hozzászólásra következik Simon József képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; ő t követi majd Czerván György képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. SIMON JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nemzeti kincs a föld, mert helyes használatának a társadalom számára a mezőgazdasá gon túl is rengeteg a haszna. Én a földhasználat társadalmi és környezetvédelmi kérdéseiről szólnék, annál is inkább, mert a fenntartható földhasználatról tragikusan téves megközelítések is elhangzottak ma délelőtt. A földhasználatban a társadalom joggal f ogalmazhat meg a mezőgazdasági ésszerűségen túlmutató elvárásokat is, hiszen a gazdaember alapvetően védendő természeti elemekkel, vízzel, levegővel és különösen a korlátosan rendelkezésre álló termőfölddel dolgozik, azzal gazdálkodik. De ha a mezőgazdaság az élelemmel és az ipari anyagokkal együtt újratermeli, megóvja az emberi élet feltételeit is, a szép tájat, a biológiailag változatos élővilágot, és még sajátos helyi kultúrát is teremt, sikeresen őriz, döntően a következő generációk számára, joggal vár el megfelelő figyelmet, díjazást, támogatást, megbecsülést, minden olyasmit, ami hiányzik a mai magyar gyakorlatból. A kívánatos földhasználat módjáról csak akkor beszélhetünk őszintén, ha törődünk a földet művelő emberrel, a megbecsülésével, a jövedelméve l, a családjával, a gyermekei iskoláztatási lehetőségeivel - erről szocialista képviselőtársaim szóltak már , vagyis a gazdák valódi és kívánatos, javítandó és javítható élethelyzetével, mert tulajdonképpen a földhasználat kapcsán is ez a fő kérdés. Van t ehát más feladat is, mint a hatékony és jövedelmező mezőgazdasági termelés, erről is volt szó ma délelőtt. Ezt mutatja az is, hogy 300 hektárban van korlátozva a birtokhatár Magyarországon. Nyilván nem ok nélkül, a politika tudja, hogy mit akar ezzel elérn i, hiszen a mai közgazdasági helyzetben 1500 hektárosnak kellene lennie egy birtoknak ahhoz, hogy európai színvonalon eltartson egy magyar családot. De az is nyilvánvaló, hogy a tájfenntartás, a természet- és a környezetvédelem költségeit sem lehet megfize ttetni az élelmiszerárakban. Éppen ezért a jelentőségük túlmutat az élelmiszergazdaságon; másrészt az okszerű föld, termőföldhasználattal gyarapodó tőke döntően más ágazatokban is hasznosul, hogy csak az idegenforgalmat és a turizmust hozzam példaképpen. Nem igaz az sem, hogy minden a tulajdonos szándékán vagy képességein múlik. Vannak itt hiányosságok, de azért nekünk arra kell a figyelmet fordítanunk, hogy megfelelő szabályozás nélkül hektikus és túl kockázatos a piac. Lássuk be, nem múlik, és nem is mú lhat minden a termelőn, de itt szeretném megjegyezni, hogy nem múlhat a piaci törvények vak akaratán sem. Az agrárium társadalmilag ennél valóban sokkal fontosabb terület. Igazolásul szeretnék külön kiemelni egy új fejleményt: napjainkra a mezőgazdaság és a természetvédelem ügye végképp összekapcsolódott. Európa változatos kultúrájú és sűrűn lakott vidékein megbukott minden más, természetvédelemmel kapcsolatos korábbi elképzelés, így például a szegregációs modell, amely egyes területeket fokozottan védett, a többin pedig korlátozás nélkül engedte meg a gazdálkodást; a gazdálkodás néha garázdálkodássá fajult, most csak az esőerdők jól ismert példáját szeretném felhozni. De nem tartható már a nyakló nélküli külterjesítés elképzelése sem, ami az intenzív gazdál kodás ellentéteként fogalmazódott meg, hiszen hatmilliárd ember él ma már a Földön, és sok faj már csak az ember által kialakított ökoszisztémákban életképes, ott találja meg az életfeltételeit. Felhozhatnám az őrségi kaszálók példáját, de az idő miatt ezt most nem teszem. Csődöt mondott a passzív, az utólagos büntetésre épülő természetvédelmi elképzelési rendszer is. Erre látványos eset épp a magyar Tisza esete: mit segíthet az, ha utólag a károkozókat felelősségre vonjuk? Ma már, ahol erre mód van, az akt ív megelőzést, a területfedő védelmet szorgalmazzák, és ez az európai gyakorlat is. Mit jelent ez? A környezetgazdálkodási és a környezetstabilizálási feladatokat a helyi közösségekre telepítik, és a mezőgazdálkodás fogalmát töltik meg ezzel az új
