Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A földtulajdon és a földhasználat kérdései" címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
965 aranykoronájú területek vannak - ugyan nem lehetne automatizmust kimondani, hiszen a l egjobb zöldségtermesztő helyeink, például Balástya környéke és így tovább, alacsony aranykoronás területekre teendők. Vagy: az önkormányzatok kérdéskörében ki kellene alakítani egy álláspontot, hiszen most például vannak bizony - szerencsére nagyon kevés h elyen - betartások a részarányokkal kapcsolatos igazolások és önkormányzati papírok kiállítása kapcsán. Erre tudunk esetleg konkrétumot is mondani, de nem ez az a hely, ahol ezt el kell mondani. Vagy: nagyon jó dolog nyilván a szövetkezés. De azért itt föl hívnám a figyelmet, hogy a családi gazdaságok segítésénél elsősorban az új típusú szövetkezeteket kellene támogatni, legyen az Hangya típusú, vagy tész típusú. Ezeknek a támogatása elsősorban a mostani kormányzati ciklus alatt kezdődött el igazából. (Dr. O rosz Sándor: Persze, szétaprózták.) Igaz, hogy a tempót azért nagymértékben fokozni kellene ahhoz, hogy ez is a helyére kerüljön. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig hozzászólásra következi k Szanyi Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi Koppánné dr. Kertész Margit, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Ma ezen a pulpitus on szinte mindenki azt hajtogatja, hogy Magyarországon a föld nemzeti kincs. A föld azonban csak akkor nemzeti kincs, ha van is haszna, éspedig az egész ország, az egész nemzet számára. Tisztelt magyar Földtulajdonosok! Hölgyeim és Uraim! A magát polgárina k nevező kormány az eddigi három hivatali éve alatt szinte semmit nem tett a magyar föld ügyében, csak konzerválta a mai, lényegében senkinek sem jó viszonyokat, hitegette a magyar érdekelteket mindenféle nemzeti ízű szónoklatokkal, és osztogatott valamics két a termelőknek. Sokáig azt hihettük, hogy ha fejlődés, előrelépés nincs is, legalább rosszabb nem történik, legfeljebb a világ húz el az orrunk előtt, ahogy a nyugati traktor megelőzi a magyar lovasfogatot. Ám idén tavasszal megkaptuk a hidegzuhanyt. A kormány valamelyik fényes brüsszeli tárgyalóteremben elviekben és cinikusan megállapodott a magyar föld Trianonjáról. Ami történt, az az EU egyébként tárgyalható alapálláspontjának kritikátlan, nemzetietlen és ellentételezés nélküli, mindössze hét évnyi id őre, és csak részben kitolt elfogadása volt. (Dr. Orosz Sándor tapsol: Úgy van!) Azt hiszem, ezért vagyunk ma itt, ezért beszélünk erről itt és most. Sajnos, természetesen sejtettük, hogy a kormány többéves tétlenségéből előbbutóbb baj lesz, csak azt nem tudtuk, hogy mekkora és mikor. Nem véletlen, hogy a magyar kormány egy büszkén képviselhető nemzeti termőföldstratégia híján egy rossz és ráadásul időszerűtlen megállapodást kötött Brüsszelben. Rosszat, mert a magyar föld eszerint csak legfeljebb hétévnyi védelmet kaphat a külföldi spekuláció elől. Ám ez is könnyen kijátszható, hiszen a hazai spekuláció szabadon érvényesülhet. Ez a megállapodás, azon túl, hogy rossz, időszerűtlen is. Időszerűtlen, mert az előtt köttetett, hogy bármit is tudnánk arról, vajo n részesedünke és ha igen, milyen mértékben az EU mezőgazdasági támogatásaiból. Amint azt Nagy Sándor szocialista frakcióvezető már kifejtette - és tudom, hogy Géczi József képviselő úr is ki fogja fejteni , a Magyar Szocialista Párt álláspontja a kezdet ektől a végtelenségig kristálytiszta és világos volt és marad. Eszerint véges mértékig bárki szerezhessen magyar termőföldtulajdont, aki kötődik hozzá, aki ért is a műveléséhez, és meg is műveli azt - mert ez így
